Magyar kastélylexikon 4. kötet

István király a magyarság történetének egyik legnagyobb alakja, levervén pogány lázadóit, megszervezi a Dunántúl és a Tiszántúl területeit Erdéllyel együtt. Politikai, vallási és társadalmi szempontból megteremti az egységes Magyarországot. 998-ban a pápához fordul jogai megerősítéséért. 1000 karácsonyán királlyá koronázzák. II. Szilveszter pápa bullája és koronája elismeri a magyar nép függetlenségét minden államtól és egyháztól. István király 52 vármegyét alapít. A királyi vármegyerendszernek része a mai Pest megye területén fekvő Duna kétparti Visegrád vármegye, melynek létéről 1009-ben kiadott oklevél tanúskodik. A XI. és XII. században bekövetkező változások, a belső állami élet további szerveződése nyomán az egykori Visegrád vármegye felbomlott, s a Duna jobb parti részén kialakult a pilisi erdőispánság, majd később belőle Pilis nemesi megye, a bal parton Pest megye, s a déli részén pedig a Csepel-sziget ispánság. A XIV. század közepétől a két megye többször tartott közös közgyűlést. A XV. század elejétől már csak egy megyéről esett szó, ez azonban nevében is megőrizte kettős eredetét. 1569-ben e kettős megyéhez csatolták Fejér megye solti székét, s ezzel egyidejűleg a Csepel-sziget is végleg Pest vármegyébe olvadt. Pest-Pilis-Solt vármegyéhez 1867-ben csatolták hozzá az akkor megszüntetett Jász-Kun Kerület kiskunsági részét. Ettől kezdve Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye volt. A Pest megye elnevezést 1950. január 1-től kapta, minisztertanácsi határozat alapján.

Mutass kevesebbet