Magyar nyelvű levelek és okiratok formulái a XVI. században

Papp László. Magyar nyelvű levelek és okiratok formulái a XVI. században. Budapest, 1964. Akadémiai Kiadó. 78 + [2] p. "Azok a kutatók, akik a nyelvi egységesülés problémáival foglalkoztak - akár külföldön, akár hazánkban -, egybehangzóan hangsúlyozták mindenkor a "szükségletet" mint egyik fontos feltételt az egységes nyelvi formáció (az irodalmi nyelv 'Schriftsprache') létrejöttében. Negatív formában fejezi ki ugyanezt a gondolatot N. Poppe is. Hasonlóképpen az egyik legfőbb feltételnek kell tekintenünk a társadalmi szükségletet az anyanyelvű, nemzeti nyelvű írásbeliség létrejöttében is azokon a területeken, amelyeken az írásbeliség nyelve egy korábbi fejlődési szakaszban idegen nyelv (latin, egyházi szláv stb.) volt. Mint Mezey László - némileg más nézőpontból - megfogalmazza: "Szerintünk az anyanyelvűség bizonyos történelmi helyzetben társadalmi szükségletté lesz és létre kell jönnie, ha az ahhoz szükséges - nem szellemi - hanem társadalmi feltételek megvannak". Az ellenben vitatható - sőt kell is rajta vitatkoznunk -, hogy a nyelvi egységesülés folyamatában, a nyelvjárások fölé rétegződő egységes nyelvváltozat létrejöttében az irodalmi vagy az irodalmon kívüli írásbeliségnek volt-e nagyobb szerepe. Minthogy erre a kérdésre vonatkozó véleményemet korábbi munkáimban elég részletesen kifejtettem - különösen éppen a kezdetekre vonatkozóan -, és egy német nyelvű cikkben össze is foglaltam, most csupán annyit jegyeznék meg, hogy a fejlődés későbbi szakaszaiban az irodalmi írásbeliség szerepét magam is fontosabbnak, társadalmi hatóerejénél fogva lényegesebbnek tartom, mint az irodalmon kívüli írásbeliségét. A kezdeteket illetően azonban az irodalmon kívüli írásbeliség szerepét továbbra is úgy látom, mint eddig." (Nyelvtudományi Értekezések. 44. sz.) Fűzve.

Mutass kevesebbet