Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező IX. évfolyam V-VI. füzet

Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező. Kilencedik évfolyam. V. és VI. füzet. 1878. Május és Junius. Szerkeszti és kiadja: Révész Imre. Debrecze, 1878. Nyomatott a város könyvnyomdájában. [87] p. (181-268. p. - Folyóirat folytonos oldalszámozással) A Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező 1878-as kilencedik évfolyamának V. és VI. összevont füzete a korszak egyik legnívósabb teológiai, egyháztörténeti és oktatáspolitikai folyóiratának fontos záró akkordja és történeti forrásbázisa, amelyet a neves egyháztörténész és református lelkész, Dr. Révész Imre szerkesztett Debrecenben. Ez a lapszám (amely a május-júniusi időszakot fedte le) hűen tükrözi a dualizmus kori magyar protestantizmus szellemi küzdelmeit és tudományos igényességét. Külföldi egyházi és iskolai körkép: Révész Imre szerkesztői elveihez hűen a füzet nagy hangsúlyt fektetett a nyugat-európai (főleg német, svájci és holland) protestáns teológiai irányzatok és iskolareformok ismertetésére. Bírálatok és könyvismertetések: A hazai és külföldi teológiai irodalom legfrissebb termékeinek kritikai elemzése, amely az ifjabb lelkészi nemzedék szellemi orientációját szolgálta. Egyházpolitikai és oktatási polémiák: Az 1868-as népoktatási törvény utáni évtizedben a protestáns autonómia, a felekezeti iskolák fenntartása és az állami túlterjeszkedés elleni jogi-szellemi érvelések. Forrásérték a kutatóknak: A folyóirat ezen száma a mai napig a 18. századi protestáns sérelmi korszak és jogtörténet megkerülhetetlen forrásbázisa. A sorozat zárása: A Figyelmező ezzel a kilencedik évfolyammal (1878) megszűnt. Szellemi örökségét és funkcióját részben a Czelder Márton-féle Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő (1879–1885), később pedig a Protestáns Szemle (1889-től) vette át. Révész Imre tudatosan arra törekedett, hogy a lapot megvédje a napi felekezeti és politikai csatározásoktól. Helyette egy „maradandó becsű”, magasan kvalifikált tudományos fórumot hozott létre, amely a teológiai liberalizmus és a történeti kritika eredményeit közvetítette a magyar papság felé. Nemzeti identitásőrzés: A pátensharcok után a lap a protestáns identitást nem csupán hitelvekként, hanem a magyar nemzeti és kulturális szabadsághagyomány alapköveként határozta meg. Bár a havi füzetek pontos felépítése a teológiai értekezésektől a bírálatokig terjedt, az 1878-as évfolyam ezen konkrét füzetéből kiemelkedik egy máig hivatkozott, alapvető egyháztörténeti forrásmunka: Tormássy János: A pesti religionaria comissio actáinak rövid és egyszerű sommázata: Ez a monumentális forrásközlés és tanulmány részletesen tárgyalja a 18. századi ellenreformáció és a protestánsokat korlátozó királyi bizottságok működését, különös tekintettel az I. Carolina Resolutio (1731) előzményeire. (Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező.) Fűzve, sérült kiadói borítékban.

Mutass kevesebbet