Magyar történet

'1975 telén Cini Mátraházán, az Akadémia üdülőjében tölt néhány hetet, tudósok, kegyvesztett és kegyelt politikusok, bizalmi emberek, költők, művészek társaságában. Január 22-én jegyzi fel halála után kiadott Naplójába: "Szabolcsi Miklós, aki itt most asztaltársam, évek, sőt évtizedek óta arra biztat, miért nem írom meg azt a balzaci vagy Thomas Mann-i vagy faulkneri nagyregényt, az elmúlt 30-40 év írói összefoglalását - szerinte nekem kéne, csak én tudnám, és folyton számonkéri tőlem. Közben az a vicc, hogy félig-meddig már megírtam. Regényekben, novellákban, darabokban. S itt csak felszíni dolog, tapogatózás, hogy abban sok »átmenő«, közös figura van... 10-15 év munkájával beteljesíthetném ezt a Magyar Történetet (ez Szabolcsi címe)... Tulajdonképpen csak az átkötéseket kellene megírni. Hogy kiből mi lett, vagy visszafelé, ki mi volt azelőtt." Az írót még több ízben foglalkoztatja a tetszetős ötlet... Még napok múlva is bővítgeti a listát, még később is felmerül a Nagy Mű terve, de a Magyar Krónikából ebben a formájában végül nem lesz semmi. (Mindez kísértetiesen hasonlít Karinthy Frigyes Nagy Enciklopédiájának sorsára...) Pedig Karinthy Ferenc is megalkotta a maga enciklopédiáját, krónikáját: személyes kiállásával és legbensőbb titkait feltáró írásaival, a megélt és megírt történelem vállalásával. Ezzel az összeállítással a Kiadó kötetté formálta az egykori szándékot. Szerzői "átkötések" nélkül ugyan, de az elbeszélések sora összefüggő ívként rajzolja meg az utóbbi négy évtized történelmét - bárhogyan éltük is át -, mégiscsak mindannyiunkról és mindannyiunkhoz szóló, közös életét.

Mutass kevesebbet