Magyar-zsidó szellemtörténet a reformkortól a holocaustig I-II.

Mintha az idő vagy a "sors keze" maga is irodalomszervezői feladatra vállalkozna: "véletlenek" formájában kicenzúráz vagy pótlólag visszacsatol műveket a szellemi közlekedés nagy áramába. E rejtélyes "szerkesztésen" belül is ritka, amikor a feltámadt művek többet jelentenek önmaguk előkerülésének puszta szenzációjánál. Amikor nem a megtalálás ténye az esemény, hanem fölfedezésének időpontjával találkozva: a megtalált mű tartalma nyújt szenzációt, új aktualitást. Ilyen Atlantiszként újra felemelkedett mű Komlós Aladár A magyar zsidóság irodalmi tevékenysége a XIX. században című monográfiája, amely nemrégiben került elő egy pincéből. Komlós Aladár a XIX. század kezdetétől 1890-ig minden zsidó által írt, szelleminek minősülő produktumot feldolgozott. Nemcsak, sőt elsősorban nem az irodalom, hanem a jog-, nyelv-, történelem-, judaisztika-, orientalisztikatudomány, az újságírás és -szerkesztés, könyvkiadói és nyomdászati tevékenység szempontjából. Ha egy magyar zsidó leírt, átültetett (idegen nyelvről magyarra vagy fordítva) két mondatot, ő azt felkutatta, regisztrálta, beillesztette egy folyamat fejlődéstörténetébe. Filológiai alapossága, teoretikus rendszerezőkészsége, a magyar és az európai kultúrával együtt lélegző komparatív nézőpontja és tudása lenyűgöző. Ha ez a munka elkészültekor vagy közvetlenül utána napvilágot látott volna: az egész világon ez lenne a magyar zsidóság szellemi teljesítményéről szóló irodalom etalonja.

Mutass kevesebbet