Magyarok

Móricz Zsigmond. Magyarok. [Hatodik kiadás] B., Athenaeum. 254 p. Aranyozott gerincű egészvászon. // Részlet a könyvből: Éjjeli szállás Rám setétedett egy nyirségi kis faluban. Szegény legény voltam, vándor diák, népköltési gyűjtést csináltam a Kisfaludy-Társaságnak; gyalogszerrel utaztam, kocsmákban, papoknál, tanítóknál, parasztoknál háltam. Ez a kis nyirségi falu rossz hely volt, a nép oláhból magyarrá lett, de megmaradt benne valami kellemetlen, vad, gyanakodó észjárás és nem látott szívesen még a tanitó sem. Már nem nemzetiségi, csak emberi öszszeférhetetlenség volt köztünk. Resteltem az oláhtanitót egy szóval is kérni, akivel, jellemző, azon idegenedtünk el, hogy ő nagyobb 48-as volt nálam, s mivel eleresztett, sötét este kinn maradtam az utcán harapós kutyák és idegen nézésű emberek közt, szállás nélkül. Sok kérdezősködés után elutasítottak végre egy házhoz, ahol „utasok szoktak megszállni."

Mutass kevesebbet