Magyarország vaskohászata az ipari forradalom előestéjén (1800-1850)

Az ipari forradalom, amely a világ XIX. századi nagy gazdasági fellendülésének volt kovácsa, a század közepén Magyarország határait is átlépte. Az ország vasgyártásában új eljárások honosodtak meg, vasfinomítók létesültek és életre keltették a gyári jellegű nagyipari vaskohászatot. A vastermelés növekedési üteme felgyorsult, és a vas- és acélipar a XIX. század végére az ország egyik vezető ipar-ágává lépett elő. A XIX. századi fellendülés nem minden alap nélkül indult, a hazai vaskohászat több évszázados vasgyártó kultúrára támaszkodhatott. Jelen könyv arról számol be, hogyan jutott el a magyarországi vaskohászat a század elején már létező alapokról a nagy kibontakozás szakaszáig, milyen nehézségekkel kellett megbirkóznia ahhoz, hogy megkezdhesse felzárkózási kísérleteit a világ élvonalához. A könyv soraiban az anyagi kultúra egy részterületének fejlődése bontakozik ki, ez a részfejlődés azonban igen szoros lépést tart a társadalompolitika nagy változásaival. Műveit közönségünk előtt a nagypolitikának ezek a XIX. századi változásai jól ismertek. Részükről kevesebb figyelmet kaptak viszont a társadalompolitika mögött meghúzódó gazdasági folyamatok, pedig aligha hanyagolható el az a hatás, amelyet az ipari kultúra korabeli fejlődése az ország társadalompolitikájának nagy előrelépésére gyakorolt. És nem lebecsülendő ezen belül az a szerep sem, amelyet a gazdaság kibontakoztatásában a vasgyártás töltött be. Ezt a szerepet szeretné a könyv írója általánosabban ismertté tenni, ezért ezt az írást minden olyan érdeklődőnek ajánljuk, aki hazánk történetének anyagi fejlődéséről részletesebben szeretne tájékozódni és a hazai vasgyártás múltjától sem tagadja meg a figyelmet. Budapest, 1995. a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés elnöke a Dunaferr Rt. elnök-vezérigazgatója

Mutass kevesebbet