Magyarországi céhbehívótáblák

A ​kereken 500 évig fennállott magyarországi céhrendszer legtöbb emlékét múzeumok őrzik, de ezek átfogó publikálása eddig még nem történt meg. Látszólag „kis téma” a céhbehívótábláké, ám éppen ezért módot nyújt arra, hogy az olvasó mélyebbre hatoló betekintést nyerhessen egy-egy érdekes művelődéstörténeti kérdésbe. Mi volt ez a céhbehívótábla? Szerepe lényegében ugyanaz, mint az idézőpecséteké, használata mélyen gyökerezik a középkor képekben, szimbólumokban gondolkodó világában. Az írni-olvasni nem tudás korában a képpel, jellel ellátott tárgy felmutatása bizonyította a hitelességet, azt, hogy az a személy, aki felmutatja ezt a fémből, fából, esetleg cserépből készült kb. 15-25 centiméteres, többnyire pajzs alakú jelvényt, hivatalosan jár el. A céhszervezetek egyéb jelentős felszerelései, kultikus és dísztárgyai – mint a pecsétnyomó, a céhláda, a céhedények vagy a céhzászló – általában nemzetközi jellegűek voltak, és Európa-szerte elterjedtek. A céhtábla használata azonban a flandriai, északnyugat-németországi, sziléziai előfordulások mellett elsősorban a történeti Magyarországon volt szokásban. Körülbelül 500 magyarországi céhtáblát ismerünk meglehetősen hosszú időből, hiszen a XVI. század elejétől a XIX. század végéig készítettek ilyeneket. Iparművészeti, néprajzi, ikonográfiai, technikatörténeti érdekességük mellett az amúgy sem gazdag céhheraldika külföldön alig ismert, nagyon színes, változatos és dekoratív emlékei.

Mutass kevesebbet