Majd' halálra ítélve

Vethetünk-e még valami újat papírra Magyarország utolsó hercegprímásának életútjáról? Neki nem adatott meg, hogy szülőhazájában, békességben eltöltött 83 esztendő után távozzon e földi világból. A személyes szabadságától megfosztott hívő ember adatai sorjáznak: különbözőképp korlátozzák életvitelét huszonhét évesen 95 napon keresztül a Károlyi-kormány és a kommün alatt. Ötvenkét-ötvenhárom éves, amikor 126 napon át, 1944. november 27. és 1945. április 1. között, a Szálasi-féle nyilaskeresztes totalitárius rendszer tartja őrizetében. Ötvenhat-hatvannégy éves, amikor 2866 napot szenved rabságban 1948. december 26. és 1956.. október 30. között. Az államvédelem, fizikai kényszert alkalmazó őrizetétől a fegyház celláin át a felsőpetényi házi őrizetig ível fogsága a Gerő és Rákosi fémjelezte diktatúrában. Majd alig pár napot tölt szabadon '56 eufóriával teli napjaiban, azután hatvannégy és hetvenkilenc éves kora között 5437 napot él menedékben, félrabságban a budapesti amerikai követségen, aminek végén távoznia kell szülőföldjéről. Összesen 8524 nap, azaz 23 év 129 nap. A sors kimérte 83 esztendejéből valamilyen kényszerpályán, szűkre szabott mozgástérrel telt el életének közel egyharmada, abból minden harmadik nap teli volt valaminő jogfosztással. Ha Mindszenty József hercegprímásságának alig több mint három szabad éve alatt az emberi szabadságjogok oly következetes szószólója volt, csodálkozhatunk-e azon, hogy egyre korosabbá válva, térben és időben a való világ fő folyamataitól elszigetelve, korábbi és későbbi társadalmi formációváltások, politikai berendezkedések széles tárházát mindennapjaiban tapasztalva megkeseredetté, esetenként anakronisztikussá vált elveihez való ragaszkodásával? A történelem száguldott el mellette, vagy az elvtelen kompromisszumok gyűrték maguk alá? Vajon, ő nem értette-e meg a .X.X. század fő folyamatait, vagy az e századon véres nyomokat hagyó akarnokok nem értették meg őt? Örkény Istvánt idézhetjük 1979-ből: »...e kín és szenvedés egy jobb jövő záloga, ellenértéke? Hiszen, ha tudnám!" Mi sem tudjuk. Az Olvasóban bízunk, hogy olvasván az elé tártakat, Iga nem is könnyen, talán mértékadó döntésre jut.

Mutass kevesebbet