Manicheizmus

Én Máni vagyok, Jézus Krisztus apostola, kit azzá tett az igazság atyjának akarata. Általa létezem, belőle eredek, akire nézve vannak mindenek, kinek létezése nem fogyatkozó, mert ő örök éltű, örökkévaló. Minden igazságot általa kapok, így az ő akaratából vagyok. Az igazságot, mit magamban hordtam, a velem utazóknak megmutattam. A békességeseknek békességet hoztam, a halhatatlan nemzetségnek a reményről szóltam. Az igazságban járni tudókat magam mellé vettem, és őket a felfelé vezető ösvényhez vezettem. A "fölfelé vezető ösvény", a híd a dialektika és a statika között nem a fent és lent egyszerű összekapcsolása, hanem út az egészen más, az ellentétek nélküli Fényvilág felé. Máni, a Küldött a többiekhez, minden korszak nagy beavatottaihoz hasonlóan lényegében foglalta egybe a két világot, hogy a láthatatlant láthatóvá, a rejtettet megnyilvánulóvá tegye. Létrehozta tanítását, mely nem csak vallás és művészet, hanem a kor viszonyai között kivitelezhető gyakorlati, külső és belső életviteli is volt. Közösségbe fogadta azokat, akik keresték és vállalták a Fény útját. Tóth Tibor hiánypótló tanulmánya mintegy a "fény árnyékát", a manicheizmus történetét, a tanhoz tartozó főbb fogalmakat foglalja össze, míg Pintér Zsolt előszava további történeti és kultúrtörténeti adatokkal szolgál. Köszönet a szerzőnek, hogy munkájának eredményét a manicheizmus iránt érdeklődők rendelkezésére bocsátotta.

Mutass kevesebbet