Manon Lescaut és Des Grieux lovag története

A régi, rendi Franciaországban vagyunk, a kedves XV. Lajos, a rokokó s a szép királyi szeretők uralkodása alatt, a hétéves háború utolsó évében, 1763-ban, amikor a francia vér és arany nagy tartaléktengere mintha csak azért terülne el lustán, hogy zavaros, de csillogó vizei tetején vidáman táncoljanak karddal oldalukon vagy papi talárban az úriemberek, az homme de Qualité-k, a vér és hivatal nemesemberei, e múló sugarak amelyeket pár évtized mulva a nagy forradalom tengerrengése, vihara fog a semmibe sodorni. 1763-ban vagyunk, amikor a mi Kazinczy Ferencünk még csak négyéves fiúcska, Mikes Kelemen két éve halott, 15 évvel Dugonics Etelká-jának és 69 évvel az első magyar társadalmi regénynek megjelenése előtt, 9 év választ el bennünket Bessenyei György fellépésétől ... amikor Párizs mellett a chantilly-i erdőben séta közben összeesik a 66 éves papi ember, egy abbé, aki mint Conti herceg kegyeltje ott a közelben, Saint-Firmin-ben már egy évtizede dolgozik illő javadalommal a Condé-család történetének megírásán. Guta ütötte a vídám öreget. Előkerül egy falusi felcser, aki nekiáll felboncolni, miben halt meg az abbé. De az öreg magához tér a tetszhalálból, ám háromórai haláltusa után akaratlan gyilkosa szemeláttára végérvényesen meghal. Egész élete ilyen különös volt, mint a halála, az öreg abbénak, Prévost d'Exilesnek, aki fiatal korában a polgáribb hangzású Antoine-Francois Prévost nevet viselte

Mutass kevesebbet