Mária, a skótok királynője

Sokáig vadásztam a könyvre, még tovább vártam, hogy belekezdhessek és most végre elmondhatom magamról, hogy ismerem Stuart Mária életének minden kis mozzanatát születésétől kezdve haláláig. A skót királynő már jóideje egyik kedves történelmi személyiségem, nem is tudom, honnan vagy miként alakult ez ki. Láttam már filmet, sorozatot, színdarabot, ami Mária életét dolgozta fel. Vajon mi fogott meg benne? Talán az a sokféleség, ahogyan ábrázolni szokták őt. Amint a fülszövegben is szerepel: férfifaló Jezabel volt, vagy katolikus mártír? Fraser is a saját álláspontját közli, de én elhiszem neki, hogy ilyen lehett valamikor Mária: hihetetlenül művelt, erős és vidám a végletekig; azokkal a hibákkal, amikkel minden ember rendelkezik, hiszen nem vagyunk tökéletesek. Az írónő nagyon objektívan szemléli a dolgokat, több egymással szembenálló nézőpontot is bemutat, de közben próbálja belőlük kihámozni azt, ami szerinte az igazságnak felelhet meg. Persze több száz év távlatából vannak olyan esetek, amikhez csoda kellene, hogy felfedjék a titkukat. Ami hasonlóan fontos, hogy a történelemhűség mellett is szórakoztató tudott lenni a kötet. Mindvégig fenntartotta az érdeklődésem, persze ehhez az is hozzájárult, hogy szeressem annyira Máriát és a történelmet, hogy kíváncsi legyek a történet – szomorú – végére. Hiszen itt sem eshetett meg másként, mint a valóságban, és én is azzal a tudattal kezdtem bele a könyvbe, hogy a végén nem találok majd semmi csavart vagy fordulatot. Ez nem regény, hanem igazi életrajz. De ahogy Petőfiről szokták mondani, hogy ha túléli a szabadságharcot, sokkal kevésbé híres költőnk lenne, úgy Stuart Mária se állt volna az érdeklődés középpontjában évszázadokig, ha a sorsa másként alakul.

Jó