Mária Terézia magyar katonái 1740 - 1768

Mária Terézia (1740-1780) korát két nagy európai háború határozta meg. Az osztrák örökösödési (1740-1748) és a hétéves (1756-1763) háború, melyben a magyar királyság nagy erőkkel vett részt. Ekkor született meg a modern magyar katonaság, és alakult ki a magyar egyenruhastílus. A huszárviselet egész Európában hódított. A huszár, a jellegzetes magyar könnyűlovas férfias és színpompás öltözetével, villámgyors és meglepő keleties harcmodorával a korszak egyik legsikeresebb katonája volt. Magyar tisztek vezetésével, magyaros öltözetű huszárcsapatokat szerveztek. Ekkor kerültek az európai nyelvekbe a huszár, csákó, dolmány, szablya és csizma szavak, megkezdődött a könnyűlovas magyar taktika elméleti feldolgozása a hazai és külföldi szakirodalomban. A korszak magyar hadereje két részből állt, huszár- és gyalogezredekből. Ezeket elsősorban főnemesek állították fel, akiket az uralkodó ezredtulajdonosoknak nevezett ki. Utánpótlásukat alapvetően toborzással igyekeztek biztosítani, ami ha nem bizonyult elégségesnek, következett a megyei katonaállítás és a nemesi felkelés. A haderő másik fontos eleme a katonai határőrvidék volt. Az ország déli és keleti szegélyét határőrezredekre osztották, melyekben a teljes férfilakosság 18 és 60 év között katonai szolgálatot teljesített. A horvát, szerb, német, román és székely határőrezredek magyaros egyenruhát viseltek és 70 000 fős állandó haderőt jelentettek.

Mutass kevesebbet