Martin Eden
Martin Eden, a fiatal matróz, távoli tengerek friss levegőjét hozza magával, amikor a múlt század végén hosszú útról visszatér az Egyesült Államokba. A tehetséges, testben-lélekben töretlen erejű ifjú képességeihez méltó helyet akar kivívni magának az Újvilágban. Ezt a küzdelmes életet mutatja be Jack London világhírű önéletrajzi regénye, egy proletárfiú útját a tengerjáró hajók fedélközi matrózszállásaitól a nagyvárosi nyomortanyákon, országúti vándorlásokon keresztül a nagy írónak járó megbecsülés kivívásáig.
- Sorozatcím:
- A Világirodalom Remekei (5. sorozat)
- Fordítók:
- Bernát Pál, Görgey Gábor
- Borító tervezők:
- Lóránt Lilla
- Kiadó:
- Európa Könyvkiadó
- Kiadás éve:
- 1974
- Kiadás helye:
- Budapest
- Kiadás:
- Második kiadás
- Nyomda:
- Alföldi Nyomda
- Kötés típusa:
- egészvászon
- Terjedelem:
- 378 oldal
- Nyelv:
- magyar
- Méret:
- Szélesség: 14.00cm, Magasság: 21.00cm
- Súly:
- 0.40kg
- Kategória:
Az Ön ajánlója
Vélemények a könyvről
Egy fiatal matróz, aki a szerelem által betekintést nyer az irodalom világába. Éjt nappallá téve tanul, olvas, könyvtárba jár, próbálgatja szárnyait, hogy egyszer híres költő lehessen, meggazdagodhasson, a szeretett lányt elvehesse, és leküzdhesse az osztálykülönbségeket.
Mire eléri, minden elveszik, illetve minden az ölébe hullik az ismeretség által, aminek a feldolgozásába belebetegszik.
A Martin Eden – amóta először olvastam – nagy kedvencem lett – úgy tűnik így járok a fejlődés-regényekkel: lásd Brooklyni bátrak, Anya (nem lettem volna azzá aki vagyok, ill. voltam…) -. Martin a fiatalságát, ifjúi életét áldozza fel azért a célért, hogy író lehessen. Tengernyit olvas, kemény áldozatokat hoz, nagyon küzd, s kezdetben persze, évek hosszú során keresztül nélkülöz, de végül … siker koronázza törekvéseit. Ám mire odáig ér, lelke kiüresedik, nem tud mit kezdeni tehetősségével, s aztán véget vet életének. Láthatóan, azaz olashatóan saját életrajzi ihletésű regénye Londonnak, s bár tragédiába torkollik – példaértékű. Kevesebb lennék, ha nem olvastam volna, s nem fedezem fel magamnak…így már jó néhányszor tettem magamévá – legemlékezetesebb, filmbe illő tán a verekedős jelenet, hol karját töri…