Úgy tűnik, hogy a JavaScript le van tiltva, vagy nem támogatja a böngésző. Sajnáljuk, de az oldal néhány funkciójának működéséhez, többek között a rendeléshez engedélyeznie kell a JavaScript futtatását böngészőjében. Köszönjük!

Mathilde

Mathilde - Max Gallo - Régikönyvek
(0 vélemény)

A nagy népszerűségnek örvendő francia író, Max Gallo regénytrilógiájának második kötetében az első részben (Mariella) megismert családok leszármazottainak sorsát követhetjük nyomon. Antoine Forestier, Napóleon császár marsalljának dédunokája 1920-ban visszatér az ősi családi kastélyba. Fiát gyászolva a múlt eseményein mereng: egészen 1848-tól, a Második Köztársaság megalakulásától idézi fel a család történetét. Gondolataiban megelevenedik a júniusi párizsi munkásfelkelés, majd III. Napóleon színrelépése, később a párizsi kommün. A Forestier család történetének felidézése egyet jelent Franciaország történetének megidézésével: sorsuk a politikai események mentén alakul. A regény középpontjában Antoine és apja, Jules Forestier története áll: Jules tevékenyen részt vesz a kommünben, az eszmék embere, míg Antoine a köztársaság, a polgári értékek híve. Mindkettejük életében fontos szerepet játszik Mathilde, korának ünnepelt kurtizánja, akit szépsége és ennek segítségével szerzett pénze segít a boldogulásban. A Forestier-k mellett a Dussert, a Machecoul és a Taurignan család tagjaival is megismerkedhetünk: a vérzivataros időkben hol itt, hol ott bukkan fel közülük valaki. Kavargó, színes forgatag jelenik meg az olvasó szeme előtt, miközben az ipar óriási fejlődésnek indul, a bankok döntő befolyást szereznek, és Párizs elnyeri világvárosi arculatát. A regény az I. világháborút követő eseményekkel, 1920-ban zárul. A családi saga a soron következő, Sarah című kötetben folytatódik.

Fordítók:
Berényi Pál
Borító tervezők:
Kiss Gergely
Kiadó:
General Press Kiadó
Kiadás éve:
2000
Kiadás helye:
Budapest
Nyomda:
Kaposvári Nyomda Kft.
ISBN:
9789636431280
Kötés típusa:
kemény papírkötés
Terjedelem:
396 oldal
Nyelv:
magyar
Méret:
Szélesség: 14.00cm, Magasság: 20.00cm
Súly:
0.48kg
Kategória:
Előszó 7
ELSŐ RÉSZ
1. „Ránk bízták ezt a háborút, az országot, a kormányzást, mert úgy látták, minden elveszett már..." 13
2. „A pénz megrészegít, mint az újbor, pedig valójában
nem tűnik úgy, hogy sokat innánk belőle. Én sosem kábítottam magam vele..." 19
3. „Csak most, az égés okozta seb nyomán tudatosult bennem, amit mindig is éreztem: sohasem fogom megtudni, milyen volt az a férfi, akitől az életet kaptam..." 28
MÁSODIK RÉSZ
4. „Hé, maguk, elítéltek! Ha újrakezdik, és megzavarják a börtön rendjét, lelövök mindenkit, mint a kutyát!" 36
5. „Nem érzett fájdalmat, félelmet sem. Már számított a halálra, amióta az est leszálltával Párizsra ráborult az árnyék..." 47
6. „Ha a társadalom gépezet, óramű, egyetlen homokszem is elég, hogy megállítsa..." 54
7. „Párizsnak nagy szüksége volt férfiakra, hogy homokzsákokat és termésköveket cipeljenek a vállukon..." 62
8. „Isten a tanúm, a mi családunk sosem volt híve Buonaparténak, de hitemre, Lajos Napóleon mindannyiunkat megmentett az alja néptől..." 68
9. „Nem képzelheti magát a mi helyünkbe, mert maguk lebernyeges kabátban és kamásliban születtek, mi pedig munkaruhában és fatalpú cipőben..." 77
10. „Ebben az országban mindannyiunknak kissé hányatott a múltja, valamennyien egy kissé szélkakasok vagyunk, mert viharok tomboltak errefelé..." 86
11. „Arany kell manapság, sok-sok arany, hogy élvezhessük a szólás szabadságát. Mi nem vagyunk elég gazdagok. Aki szegény, hallgasson." 95
12. „Ha a forradalmiság annyit tesz, hogy félszemű legyen az ember vagy rettegjen a dolgok természetes változásától, köszönöm, nem kívánok forradalmár lenni..." 105
13. „Rádöbbent, hogy olyan nővel kelt útra, akit nem ismer..." 111
14. „Egy árok két oldalán álltak, ellenségként, de oly közel egyik a másikhoz, mint holmi testvérek, noha egy szakadék választja el őket." 120
15. „Megmozdult benne a gyerek, súlyos és mozgékony, fiú lesz hát... - kiáltotta." 132
16. „Csak hitvány ember lehet az a férfi, aki magára hagyja a feleségét életének legfontosabb pillanatában, amikor a gyermeküket hozza világra..." 142
HARMADIK RÉSZ
17. „Bizony, Antoine, a mi testünkön, az apád testén és a fiam testén át masírozott fel a csúcsra Thiers, Gambetta, Ferry!" 145
18. „A szalonban, a kandallótól balra, a kisasztal egyik fiókjában megtalálta egy nő fényképét..." 152
19. „Uram, a kisasszony ma este velem van, ám ha ön ezt vitatja, holnap rendezhetjük a dolgot..." 159
20. „Kezét a nő mellére helyezte, és feltört benne ifjúsága, mint egy elvesztett és újra meglelt forrás..." 166
21. „Ha valaki el tudta adni a testét, máris megfelelt a korszellemnek, amely szerint csak az arany számít. Azzal mérik az erényt, az igazságot, a szépséget." 172
NEGYEDIK RÉSZ
22. „Egy újszülött bőre - akár a bársony. Különleges illatot áraszt, tejszagú, finom tapintású, mint a rózsa szirma, selymes..." 178
23. „Magába temet bennünket a múlt, mert nem vagyunk hajlandók a helyének megfelelően kezelni. A saját képzeletünk szülötteként támasztjuk fel..." 190
24. „Ha az embernek része volt a szegénységben, tudja jól, mi fordul meg egy formaruhás férfi vagy egy kötényes asszony fejében..." 206
25. „Ma reggel egy fej nélküli fekete ló teteme sodródott a Szajna hömpölygő hullámaiban. Jelet láttam benne..." 216
26. „Egy jó ügyvéd sikeresen tudja majd védeni azt az asszonyt, aki mint egy drámai vagy operai hősnő, üldözött férjéért állt bosszút..." 231
27. „A nép azt kiáltozta: »Halál reá!«, s ha odavetették volna neki Dreyfust, megkövezték és ízekre tépték volna..." .. 250
28. „Ne feledje, fiam, a Taurignanok mindig egyenes gerinccel jártak. Tévedhettek, de sohasem bizonyultak hitványnak..." 259
ÖTÖDIK RÉSZ
29. „A fiatalok a frontra mennek, az idősebbek a nélkülözésbe és a bánatba pusztulnak bele. Ilyen a háború..." 275
30. „Legyen hát testvériség, de jaj a legyőzötteknek! Az élet csak a halál révén folytatódhat. Enni kell, hogy éljünk, s ölni, hogy ehessünk!" 292
31. "Ha megkísérlem a szökést, választhatok a golyók között, elölről a németek vagy hátulról a csendőrök..." .. 300
HATODIK RÉSZ
32. „Elhaladt egy szekér mellett, amelyen mezítlábas, vérbe fagyott katonák hevertek..." 305
33. „Teszek a háborútokra! Nem félek a katonáktól, sem a franciáktól, sem a németektől. Ők is csak férfiak..." 315
34. „Ha betiltják a lapunkat, megváltoztatjuk a címét. Nem hívjuk többé Szabad embernek, hanem Leláncolt embernek!..." 321
35. „Nincs bocsánat azoknak, akik elhagyják a köteléküket. Még akkor sem, ha van rá okuk. Megmondtam: háborúban állok!" 333
HETEDIK RÉSZ
36. „- Clemenceau-t az Elysée-palotába? Végveszélybe kerülne a nemzet! - A kijelentést Foch-nak tulajdonították. Ő tagadta. De mit számít a cáfolat? A baj megtörtént..." 349
NYOLCADIK RÉSZ
37. „A fiatal férfi hajdani arcvidító mosolyából a háború csak egy otromba vigyort hagyott meg a szája jobb szögletében..." 359
38. „Sebezhetetlennek érezzük magunkat mindazok után, amit négy éven keresztül megéltünk!" 369
39. „Megéljük talán, hogy a szovjetek betoppannak Párizsba? Nem véletlenül mondja Lenin, hogy ő Robespierre örököse!" 372
40. „A csend napja volt, a halottak napja az 1920-as évben..." 377
Időrendi áttekintés 387

Max Gallo

Max Gallo  további könyvei

akár 40%
Hűségpont:
 
20%
Hűségpont:
 
Antikvár könyv
1 000 Ft 800 Ft

Az Ön ajánlója

Még nincs vélemény a könyvről, legyen Ön az első aki véleményt ír róla...