Mé piros a gólya a csőre?

Sok tekintetben rendhagyó gyűjteményt tart kezében a Tisztelt Olvasó. Rendhagyó a könyv tartalmát illetőleg, hisz a magyar nép erotikus értelemben vett szerelmi világáról, kultúrájáról vajmi keveset tűrt meg mindmáig a nyomdafesték. Az utóbbi években egy-egy ilyen tárgyú munka szinte felfedezésszámba ment. De nyelvében is rendhagyó. Az ok, amiért ilyen néprajzi gyűjteménnyel mindmáig adós maradt a magyar nyelvű könyvnyomtatás, jórészben e mesék nyelve. A nép az erotikus értelmű és obszcén szavaktól sosem félt. Miért is félt volna? Eme ezerszáz-valahány erotikus és obszcén szöveg ezernyi villanás népünk erotikus szerelmi életéből, hát nyalábnyi merítés egy roppant gazdag, feltáratlan anyagból. Nem kenyér "élet", és csak részint rendbe rakott asztag, de tudjuk, egy tenyérben szétmorzsolt kalásznyi magban a legfújt pelyva után mégis benne van az egész napsütötte búzatábla. Ez a könyv, Kedves Olvasó, tanult szemérmességeink görbe tükre. Kemény fedele és tekintélyes súlya jelképesen biztosítja Önt, hogy visszafogottágaink jó helyen vannak, csak ha belelapozunk, osonhatnak ki, de csupán annyira, amennyire engedjük. És mégis azért van, hogy merje fellapozni, felhőtlen pillanatokat szerezzen Önnek, esetleg új történeteket szőhessen, netán azokra az időkre és helyzetekre emlékeztesse, amikor és amikben Ön is találkozott ezekkel a történetekkel, újra élje át a hangulatot, a kaján mosolyt, a huncutságot - amikor elhitte, hogy úgy is van. Mert úgy is volt. És úgy is lesz. Ön fűzi tovább e történetek fonalát: gondolataiban és szóban, mert mesélni fog. Ezt szeretné ez a kötet. Előre is köszöni Önnek.

Mutass kevesebbet