Mednyánszky

„Helyezzünk ​mindent bensőnkbe, mert minden külső múlandó, és ezért ne ragaszkodjunk se helyhez, se tárgyakhoz. Minden, ami bennünket környez, akkor is ha saját művünk, illúzió csupán, melyet szét kell rombolnunk, különben más létformákba követ, és súlyos lánccá válik, amely szabadságunkban, a legfőbb jóban akadályoz” – írta egyik naplójegyzetében Mednyánkszky László (1852-1919), a buddhista nézeteket valló filozófus-festő. Örök vándorlásban töltött élete bizonyítja, hogy elvei szerint cselekedett: senkinek és semmihez nem igazodva, szabadságnak megélt magányosságban járta be emberi és festői útját. Csavargók, szegényemberek, az elesettek közé vegyült, illetve másik alapvető élményeként alázattal és lenyűgözötten merült a természet szemlélésébe, egyaránt szépséget találva az alföldi és a havasi tájban, a ködös vízpartokban, a virágzó fákban vagy sejtelmes parkokban. Megfordult Münchenben és Párizsban, a barbizoni iskola festésmódja átmenetileg hatott is rá, mint ahogy az impresszionizmus festői vívmányait is átemelte művészetébe. Festészetét mégis nehéz lenne csupán stílusjegyekkel jellemezni, hiszen rembranti emberlátásának mélysége és panteisztikus természetfelfogása eredetiségével és árnyaltságával túlnő mindenfajta stíluskategórián. Aradi Nóra tanulmánya igen szép és érzékletes útikalauz ehhez a különleges festői világhoz, melynek jelentéstartományait igyekszik átvilágíthatóvá, dimenzióit pedig szemléletessé tenni. A kötetet 80 színes kép illusztrálja. A címlapon: Öregember.

Mutass kevesebbet