Medveölő fia

Az ellenséget lopva megközelíteni nem könnyű dolog. Ha nem fenyeget nagyobb veszély, s nincs okunk nyomainkat eltüntetni, akkor térden és tenyéren kúszva is odalopakodhatunk az ellenséghez. Ilyenkor persze könnyen felismerhető nyomokat hagyunk hátra, különösen füves terepen. De ha nem tanácsos nyomokat hátrahagynunk, akkor csak kézujjainkra és lábujjainkra támaszkodva haladhatunk előre. Ilyenkor karunkat és lábunkat jól ki kell nyújtóztatnunk, hogy hasunk majdnem horzsolja, de mégse érintse a földet, tehát egész testsúlyunk a kéz- és lábujjainkra nehezedik. Ezt kibírni még rövid ideig is igen nehéz; nagy testi erő, nem mindennapi ügyesség és sokévi gyakorlat kell hozzá. Az úszók megemlegetik, ha görcs áll a lábukba, de az ellenséget kúszva megközelítő harcosok az ujjak görcsétől rettegnek a legjobban, hiszen ez a fajta görcs életükbe kerülhet, ha felfedezik őket. Old Shatterhand ilyen fáradságos módon mászott a sosónok tábora felé. Ugye, szinte fölösleges az ismertető? May Károly regényhősei: Old Shatterhand, Winnetou mára fogalommá lettek. Ezúttal a Medveölő fiának, az ifjú Martinnak kalandjairól olvashatunk e lapokon. A régtől keletkezett kölcsönös bosszúállások végül egy páratlanul izgalmas indián csatába torkollanak a Nagy Szakadék döbbenetesen szép sziklalabirintusában. Rajongóknak kötelező.

Mutass kevesebbet