Megfestett mennyország

Utazás a múltba, gyalogszerrel... Aki végigsétál a pécsi belváros hangulatos utcáin, elérve a Dóm téren a székesegyházhoz, talán csak sejti, milyen értékek felett sétál. Ez a terület méltán nyerte el 2000-ben a Világörökség címet mint „A pécsi ókeresztény temető". E könyv erről az egyedülálló régészeti-történeti leletegyüttesről kíván bővebb tájékoztatást nyújtani, az ókeresztény kor kutatásába is bepillantást engedve. Pécs mai városközpontjának délkeleti részén, a Zrínyi utca - Teréz utca vonalától délre, az Irgalmasok útjától (Bem u.) keletre, a föld alatt találhatók a római kori Sopianae városának maradványai. Ezenkívül még a Nagy Lajos király útja és a vasútállomás között elterülő lakótelep alatt is kerültek elő római objektumok, amelyek valószínűleg az egykori Sopianae határain kívül estek. Sopianae a római korban kiemelt gazdasági - stratégiai fontosságú város volt. Egy a 3. század végén összeállított térkép (Itinerarium Antonini) szerint itt haladt el az a fontos útvonal, amely a mai Trierből kiindulva Pannoniában Carnuntumot (Bad Deutsch-Altenburg) kötötte össze Mursa (Eszék) városával, onnan pedig Pannónia legjelentősebb nagyvárosa, Sirmium (Szávaszentdemeter) irányába haladt tovább. Sopianae-ból indult egy másik út is Brigetio (Szőny), illetve egy harmadik Aquincum felé.1 Az utóbbi évek régészeti kutatásai azt igazolták, hogy a Kr. u. 1. században már létezett itt egy település, amelyhez római útállomás is tartozhatott. Kárpáti Gábor a mai Sopianae téren tárta fel két cölöpszerkezetes magtár, egy freskókkal díszített szoba és egy kőből készült pince maradványait, amelyek egészen korán, az 1. század 70-es, 80-as éveiben épültek. Az Irgalmasok kertjében és az ún. Lenau-ház alatt 1. század végére keltezhető településnyomok arra utalnak, hogy itt akkoriban egy laza szerkezetű, falusias település helyezkedett el.2 Maga a Sopianae elnevezés kelta eredete3 és a Pécsett előkerült sírköveken olvasható nevek egyaránt azt jelzik, hogy a kora császárkorban a rómaiak (pl. az észak-itáliai Caesernius kereskedőcsalád tagjai) együtt éltek itt a római kultúrát, szokásokat fokozatosan átvevő őslakossággal.4 Sopianae Kr. u. 106 után Alsó-Pannonia (Pannónia Inferior) tartományhoz tartozott. A 2. század első felétől kezdve provinciaszerte kőépületek emelkedtek. Amikor a 3. század végén Diocletianus császár átszervezte a birodalom közigazgatását, a város Valéria tartományhoz került. A régészeti megfigyelések szerint ekkortájt a korábbi, laza szerkezetű város területét sűrűbben beépítették, városfalak és árkok közé szorították.

Mutass kevesebbet