Megfigyeltem

Megszületett ez is. Szám szerint hanyadik is? Az ötvennegyedik talán? Jó lesz a köteteimet számbavenni. Na de ez kis könyvecske, ez vajon hogy született? A címe: adott volt. Az egyik karcolat viselte a Megfigyeltem címet, aztán ami a cím alá került, az már természetes volt. Karcolatok, portrék, emlékek. Mert ezek csakugyan azok. Először csak egyet írtam, aztán hirtelen kijött a tollam alól mindegyik. De egyáltalán nem hebehurgyán, nem meggondolatlanul. Csak a munka menete volt gyors és meglepően élénk. És most megpróbáltam valami újat is "alkotni". Úgy hogy ezekkel a kis írásokkal ne sértsek senkit. Remélem,nem is hat sértésnek. Legfeljebb ha csak módjával. De azt - talán - a jószándék szerint elnézik nékem. Jó volt ezekben a régi időkben kalandozni és megfogalmazni az emlékeket is. Egy kis időre megint 2az irodalmi pezsgésben" éreztem magam. Azonkívül ezekről az emberekről, literátusi személyekről nem olvasok soha semmit. Úgy felejtették el őket, ahogy vannak. Pedig érdemesek. Most megismerkedhet velük az olvasó. Hogy ismétlésekbe bocsátkoztam volna? Csak látszatra. Mert amúgy az egész kötetben semmiféle ismétlés nincs. Mindent eredetiben újrafogalmaztam, ha némely szereplőről volt is valaha szó. Ábrázoltam a portrék és az emlékek mellett néhány témát a mai aktualitás világából is. A narkó, a tengeralattjáró, a korrupció, augusztus 20, az olaj... A többi írás név szerint hordozza magával a szereplőket. Kíváncsi vagyok, vajon milyen visszhangja lesz? Ez is csak úgy elsikkad az irodalmi alkotások tömkelegében? mindegy már, lesz ahogy lesz. Én már túl vagyok ezen. Csak írom, csak mondom a magam mondanivalóját, a többi már isten neki, fakereszt...

Mutass kevesebbet