Meghökkentő mesék

Felkelt, megszédült. Úgy érezte, valaki fogja a lábát, s nem engedi lépni. Lenézett a földre, két kezet látott, mindkettő görcsösen markolt a lábába. Becsukta szemét, majd újra lenézett, a két papucsát látta maga mellett. Nem lépett bele a papucsba, hanem lassan tapogatóval az ablakhoz ment. Kinyitotta. Érezte a friss levegőt ugyanakkor eszébe jutott az álma. Ki fog zuhanni! Visszalépett, de megcsúszott s elsötétült előtte a világ. Nem érzékelte mennyi idő telt el, s egyáltalán azt sem tudta hol van, mit csinál. Feküdt a földön, s valami nagyon szorított a mellét. Felnyúlt oda, de nem érzett semmit. Megpróbált felülni. Sikerült. Körülnézett. Sötét volt, a szobája közepén ült. Az ablak tárva-nyitva - hirtelen megborzongott a hidegtől. Nagy nehezen felállt, majd az ágyra zuhant. Nagyon rosszul érezte magát, s bár érezte, hogy a szoba tele van friss levegővel, mégis fuldoklott. Az ágy mellett lévő asztalkára tévedt a szeme, s meglátta a telefont. Felemelte a kagylót, a portát hívta. A telefon kicsengett, de nem vették fel. Semmi remény, hogy a társa segítséget, orvost hívjon! Lemenni sem tud! Visszatette a kagylót a helyére, s visszafeküd az ágyába. Az ablakban egy szörny állt. Ugyanolyan mint álmában. Alaktalan, csúnya, szőrös rém volt, s elindult felé. - De hiszen most nem álmodom, nem lehetsz itt! - kiáltotta, de nem hallgatott rá. Közeledett feléje. Nem volt lába, de egyre csak jött.

Mutass kevesebbet