Megroppant életek támasza

„...megtérvén te erősíted meg testvéreidet.” Hivatásom egyik vajúdó pontján, még civil fiatalemberként végighallgattam egy számomra meghatározó erejű Biblia-órát akkori lelki vezetõmtõl, Mócsai Gábor atyától. Az utolsó vacsorán Jézus a régi nevén szólítja Pétert: „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erõsíted majd meg testvéreidet” (Lk 22,31–32). A magyarázat erre az idézetre épült, bennem pedig megfogalmazódott álmaim néhány szava, azaz leendõ papi jelmondatom. A püspöki jelmondatom kissé komolytalan, mert sosem leszek püspök, ez soha senkiben fel sem merült. Úgyhogy a nem létező hivatalom irányadó mondata: Ecclesia non est neurologia, vagyis – szabad és huligános fordításban – az egyház nem diliház, erre a hisztérikusabb kritikusokat, a sértõdõket és a képtelen ötleteiknek vallási jelentőséget tulajdonító aktivistákat szoktam figyelmeztetni.

Mutass kevesebbet