Megváltó szerelem

Azt hiszem, egy vihar alkalmával vettem kezembe a könyvet. Az első jó néhány oldal kínszenvedés volt, nem bírtam felfogni azt a sok előkelő helyet, amit az írónő felsorol. Sok-sok étteremnév, meg miegymás fárasztotta az elmémet, és már épp azon voltam, hogy lerakjam a könyvet egy pár hónapra pihenni, amikor jött a lényeg: Lucas Johns. Nem mondom, a férfi megjelenése előtt is akadt pár érdekes oldal, amit érdemes volt elolvasni, de az ő felbukkanásával kelt életre a regény. Érezhetően Kezia a legeslegfőbb szereplő, de Lucas is hatalmas részt foglal el a történetben, ahogy a lány szívében is. Az ő szerelmük nem egy szokványos, klisékre épülő romantikus giccsparádé, hanem egy drámával átszőtt történet. Nem tudom, talán rossz passzban voltam, de az utolsó oldalakat végigbőgtem. Annyira, de annyira együtt éreztem Keziával, amit magam sem hittem. Beszippantott a lelkivilága, minden tettét, gondolatát, a magaménak éreztem. Idővel egy kicsit még csodáltam is, hisz kibújt az árnyékából, belsőleg fejlődött, már nem bólogatott pusztán elvárásból, hanem megtanult nemet mondani. Nem hasalok el ettől a regénytől, de jó kis olvasmánynak tartom. Még tanulságosnak is. Azért, mert arra ösztönöz, hogy vállaljuk magunkat, legyünk erősek, mert akármennyire is szörnyen kitol velünk az élet, az megy tovább, nekünk pedig vele kell haladnunk. És nem kell mindig a rosszra emlékeznünk, mert a jóból több van.