Menekülj, Jane!

Az elképesztő csavar a történetben az ugye alap, enélkül nincs jó könyv, ami a plusz nagy igazság, hogy minél inkább azt hiszed, ismersz valakit, annál kevésbé igaz! Ezt átlagban mindenki tapasztalhatja, amikor úgy zár le kissé keserű szájízzel egy többéves kapcsolatot, hogy: Ez nem az az ember, akibe anno beleszerettem, ez egy idegen! Pedig Ő ugyanez volt, csak jól leplezte, Te meg mást akartál látni. ;) Na, ezt hangsúlyozza ez a könyv, de ezt most jól leegyszerűsítettem, nehogy elszóljam magam… Felnősz, és rájössz: bizony ez előfordulhat, mert az emberek csak ilyenek, senki sem szent, sokan takargatják a sötét lelküket, tisztelet a kivételnek. Ez a könyv felkészít az életre, nem tesz keserűvé, ellenben kellőképp óvatossá, mert elveszi a vak naivitásod. Örök könyv, Nekem.

Amikor elolvastam a fülszöveget, hogy a főszerelő egyik pillanatról a másikra egyszerűen nem tudja, ki ő, mi a neve, honnan hová megy, szóval semmit sem tud magáról - azonnal tudtam, hogy el kell olvasnom. Az emlékezet és a felejtés problémája sokat foglalkoztat, és ennek irodalmi feldolgozásai nagyon érdekesek lehetnek. Ez a könyv felülmúlta minden várakozásomat! Krimiként is lehet olvasni, valamint az emberismeretre, az önismeretre való rákérdezésként - és ha utóbbiként olvassuk, komoly "tanulságokkal" is szolgálhat, amin érdemes elgondolkodni. A döbbenetes alaphelyzetet követően a Jane-nel történő dolgok egészen kísértetiesek, hátborzongatóak - a magát a férjének mondó férfi felbukkanása, Jane (vélt vagy valós?) emlékképei (?)... Mindvégig feszültségben tart a könyv, szó szerint letehetetlen. Ez az első könyvem az írónőtől, de alig várom, hogy újabba fogjak. Csak ajánlhatom ezt a remek regényt!