Mérleg

Ennek a könyvnek két indító gondolata volt: a mérleg és a magatartás. Mérleg: itt és most, a 21. század (és a 3. évezred) előestéjén arról, hogy merre haladtunk, hová jutottunk az előző században és merre mehetünk a következőben. A jövőt persze csak sejthetjük, ezért nem konkrét választ még kevésbé konkrét bizonyosságot kerestem, hanem a lehetőségeket és azt a magatartást, amellyel a legtöbbet tehetjük a legjobb alternatíváért. Nem az egyén útját az egyén éthoszát kerestem (mert akkor másképpen kellett volna hozzákezdeni), hanem a társadalomét. Pontosabban azét a társadalomét amelyben benne élek, nemzetünkét, annak a tíz- vagy tizenötmillió embernek útját és lehetőségeit, akiket közös múlttal, azonos történelmi és idegrendszeri tapasztalatokkal, egymásba fonódó jelennel és egymást meghatározó jövővel áldott (vagy vert) meg a sors keze. És ezentúl még szélesebb hazánk útját azét a Közép-Európáét amely sokféle népét közös sorsban részesítette. Hiszen valamennyien úgy heverünk egymáson „akár egy halom hasított fa,... szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindegyik determinált". Itt állunk hát a jövő felé vezető utak elágazásánál. Igaz, hogy a valóság sosem ilyen patetikus, az utakat is alig látjuk még, az elágazást is csak sejtjük. Inkább csak azt tudjuk, hogy mifelé akarunk, szeretnénk, és mifelé nem szeretnénk menni. Vagyis először a magatartást kell tisztáznunk, amit vállalunk, hogy legjobb tudásunk szerint tehessük meg, ami megtehető.

Mutass kevesebbet