
(1 vélemény)
Jelenleg nem elérhető. Tájékoztató ár az utolsó ismert ár és az aktuálisan érvényes kedvezmény alapján: 4 500 Ft. Jegyezze elő, és elsőként értesítjük, ha újra rendelhető!
Az építés mestersége és művészete a régi korokban teljes egészében az építőmesterek birtokában volt: ők gondoskodtak a kívánt funkció kielégítéséről, a szerkezet állékonyságáról (és általában a műszaki kvöetelmények teljesítéséről), ők alakították ki szokások, hagymányok és személyes tehetség alapján az építmény formáját. A funkció, a szerkezet és a forma összhangját tehát egyetlen személy alkotó- és szervezőképessége biztosította, s ez a tapasztalatra és hagyományokra támaszkodhatott. Ma azonban az épületek többségét nem egyetlen személy tervezi, hanem többféle szakember "team"-je. Történelmi fejlődés eredménye e szétválás, "bifurkáció", ahogyan - épp e könyvhöz írott lektori véleményében - a történész, Hajnóczi Gyula összegezi e folyamatot, amelyet majd könyvünk bevezetőjében néhány esztétikai alapfogalommal együtt ki fogunk fejteni. Jogosan figyelmeztet: "a mérnöki és az építészi 'szakma' eredetileg egy volt és csak az újkorban kezdett szétválni. Elég Vitruviusig visszamenni, akinek traktátusa az akkor építő ember feladatkörét pontosan megadja, ami - teljesen leegyszerűsítve - az építészeti formaismeretektől kezdve a vízvezetékek, utak, kikötők stb. mérnöki feladatain keresztül a hadigépek megszerkesztéséig terjedt. A római hadsereg műszaki alalakulatai, utászok, árkászok építették föl az antik civilizáció Európáját; a római utásztiszt műszerekkel dolgozó hadmérnök volt, és ez volt a reneszánsz és a barokk kor Európájában széltében-hosszában keresett olasz társa is, aki az építés tudományában egyetemlegesen jártas volt, az erődépítésben éppúgy, mint a polgári, 'művészien' megformált épületek emelésében. A szakma bifurkációja a franciáknál kezdődött, az akadémiák idején, az École des Beaux Arts és az École Polytechnique közötti vitákban és eezek rivalizálásában, s vezetett a historizmuson keresztül a Sachilicheit apostolainak rigorozitásáig." E történelmi utalások már a 19. és 20. század - a modernizáció kora - bonyolultabbá válására is utalnak, arra a folyamatra, amelyben szükségessé válik a szakosodás, s a tervezés és kivitelezése műveleteinek szétválása is.
Mutass kevesebbet
| ISBN: | 9630568993 |
|---|---|
| Kiadó: | Akadémiai Kiadó |
| Kiadás éve: | 1996 |
| Kiadás helye: | Budapest |
| Nyomda: | Akadémiai Nyomda |
| Kötés típusa: | fűzött kemény papír |
| Terjedelem: | 239 oldal |
| Nyelv: | magyar |
| Méret: | Szélesség: 20.00 cm, Magasság: 29.00 cm |
| Súly: | 0.00 kg |
| Kategória: | Művészetek / Építészet / Művészetek / Általános Művészettörténet |
Az Ön ajánlója
Alkupontjait és hűségpontjait csak belépett felhasználóként írjuk jóvá. Csak könyvajánló esetén írjuk jóvá a jutalmakat.
Írjon ajánlót a könyvről, hogy mások is kedvet kapjanak az elolvasásához. Kérjük ne a könyv állapotáról és a kiszolgálásról írjon véleményt.
Vélemények a könyvről
A mű a „Mérnöki alkotások esztétikája” címet viseli, bár egy gépészmérnök szerint helyesebb lenne építőmérnöki alkotásokról (hidak, tornyok, épületek stb.) beszélni. A témának legnagyobb jelentősége a hidaknál van, mivel – ha csak funkcionálisan gondolkodunk – lényegében két főtartóval és a híd hosszától/terhelésétől függő számú kereszttartóval és a pályaszerkezettel megoldható lenne a feladat (pl. katonai pontonhidak). De a hidakkal szemben a legtöbb esetben esztétikai követelményeket is támasztanak, mivel azok évtizedekre, esetleg évszázadokra meghatározzák egy adott település/tájjegység képét. (Gondoljunk csak a mi Lánchídunkra vagy a Golden Gate hídra Amerikában.) A könyv általános alapelveket ad az építész/építőmérnöki tervezők munkájához. Megjegyzendő, hogy az építőmérnöki tevékenység mellett nagy jelentősége van pl. a gépkocsigyártás, a háztartási gépek, sőt az ipari termelőberendezések (megmunkálógépek, hegesztőberendezések stb.) területén is. A választás ui. nem minden esetben