Messze földön

Jack ​Londont (1876-1916) az amerikai naturalizmus egyik legjelesebb képviselőjének tartják – a hősiességről, az eszményeknek feláldozott életről mégis kevesen írtak olyan romantikus lángolással, mint ő. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, s a legkedvesebb hősei „éneklő” és „beszélő” kutyák, legkedvesebb színterei erdő és tenger. Csupa ellentmondás: ez kölcsönöz különleges izgalmat, feszültséget művészetének. Mintha életét is maga írta volna: egy különc csillagjós és egy jó házból való úrilány törvénytelen gyermekeként látta meg a napvilágot San Franciscóban. Tizenöt éves korában mint közveszélyes csavargót börtönbe zárták. Tehervonatok tetején beutazta a déli államokat, majd tengerésznek állt be. Fiatal korától kezdve rengeteget olvasott: szépirodalmat, filozófiát egyaránt. 1896-ban csatlakozott egy aranyásó-expedícióhoz; aranyat ugyan nem talált, de későbbi elbeszéléseihez, regényeihez anyagot bőségesen. Első novellája 1899-ben jelent meg. 1903-ban adták ki A vadon szava című regényét, s ezzel egy csapásra meghódította az amerikai közönséget. Élete végéig csaknem ötven kötetet jelentetett meg. Martin Eden (1909) című regényében önnön küzdelmes fiatalságának történetét írta meg. Élete második felében megismerkedett a szocializmus eszméivel, s bár sok téves, naiv, zavaros elképzelés színezte az ő szocializmusfogalmát, mindig bátran hangoztatta a társadalmi egyenlőség jelszavát. Ő volt a Szocialista Munkáspárt egyik legnépszerűbb előadója és írója; A mélység népe című szociológiai riportkönyve leplezetlenül feltárja a munkások és munkanélküliek, a nyomornegyedek lakóinak életét. Írói és anyagi sikereinek csúcsán birtokot vett Kaliforniában, és szenvedélyesen gazdálkodott rajta. Saját jachtján elutazott a Dél-tengerekre, s onnan hozta magával nem egy novellájának és A beszélő kutyá-nak motívumait. Írói működése azonban ekkor már a hanyatlás jegyeit mutatja. Egyre többet írt pénzért, egyre kevesebbet a belső mondanivaló ösztökélésére. Már csak egy-egy novellában csillan fel a régi Jack London ereje és valóságigénye. Lassan elszakadt a szocialista mozgalomtól is; az alkoholizmus szenvedélye mindjobban eluralkodott rajta; csapások érték a birtokát; családi életében nem talált megfelelő támaszt, s végül, negyvenéves korában, túladagolt morfium vetett véget életének. Az irodalomtörténet öngyilkosságot sejt, de lehet, hogy az alkohol és a kábítószer végzett roncsolt, beteg szervezetével. Ezt az ellentmondásos, kalandos, lebilincselően érdekes emberi és írói életutat kíséri végig kötetünk huszonhat elbeszélése, a Jack London valamennyi novellatípusából válogatott jellegzetes darabok gyűjteménye.

Mutass kevesebbet