Mesterséges fény és a növények

A növény életfeltételei közül a hő, a víz, a levegő, a tápanyag szabályozási lehetősége, ezek mesterséges előállítása a különböző termesztő berendezésekben már régi keletű. A termesztett növények számára életfeltételt jelentő fény mesterséges előállítása, a természetes fény pótlása azonban még egy évszázada sincs, hogy megkezdődhetett. A múlt század végéig ismert mesterséges fényforrások ugyanis - olaj-, petróleum-, sőt még a gázlámpa is - gyenge fényerejük miatt növénytermesztésre vagy kutatási célra gyakorlatilag használhatatlanok voltak. A mesterséges fénynek a kutatásban, továbbá a növénytermesztés, főként a kertészet gyakorlatában való felhasználása csak akkor vált lehetővé, amikor olyan fényerejű és fényösszetételű fényforrásokat sikerült előállítani, amelyekkel befolyásolni tudták a legkülönbözőbb növények életritmusát, növekedését, virágzását, terméskötését, terméshozamát stb. Ilyen fényforrás volt az 1879-ben Edison által előállított izzólámpa, melyet először a növények megvilágítására 1880-ban Siemens használt fel. Az izzólámpa előtti olaj-, petróleum-, majd később az Auer-féle gázlámpával végeztek ugyan már fényvizsgálatokat, de a kapott eredményeket a gyakorlatban még nem lehetett felhasználni. Sőt, az első jelentős tudományos felfedezést - a növények fotoperiodizmusát - még természetes fényviszonyok között állapította meg Garner és Allard. Ennek eredményét és a további kutatások tapasztalatait csak a XX. század 30-40-es éveiben kezdték a kertészetben felhasználni, amikor a különböző fényforrások már e célra alkalmassá váltak, és használatuk gazdaságos is volt.

Mutass kevesebbet