Metamorfózis (dedikált)

A sumer korban az volt az általános szemllélet, hogy ha jött egy feladat az életben, akkor azt az ember megpróbálta megoldani. Ha túl nagy kihívásnak bizonyult, akkor segítséget kért ismerőseitől, barátaitól vagy akár magától a terület istenétől. de ezzel együtt ragaszkodott hozzá, hogy ő maga oldja meg. Ezért is élt az akkori ember a sorsa szerint nagyon nagy mértékben, több száz évig. Ezzel szemben, a mai modern ember semmit sem akar megtenni. Oldja meg más! Bárki, csak ne én! Azonnal lepasszolja a feladatot, és a sor végén állónak lenyomják a torkán. Ez utóbbi sem szívesen teszi meg, ha mégis, akkor úgy, ahogy sikerül. Ezért készül el ma minden nehezen, mintha minden erő szándékosan a megoldás ellen dolgozna. És dolgozik is. Mi magunk. Oldja meg más! Nem az én dolgom! erre találták ki a kollektív államot. Oldja meg maga az állam! Inkább fizetek, csak ne az én dolgom legyen! Ez a mai mentalitás. A magas tudatszintű társadalmak a karmikus kapcsolatokra épülnek és a sorsfeladatok alapján szerveződnek. A mai modern világ az egóra épül és a profit irányító szerepe alapján szerveződik. Hol volt ettől Sumer aranykora? Értjük már, hogy miért nem értjük Sumert? Az akkori gondolkodásmódot? A sumer életszemlélet illett a sorshoz, a mai nem. Az akkori támogatta az univerzum működését, a mai viszont egyáltalán nem ezért nem is kérdés, meddig marad fenn. A karmikus feladatot nem magunkért tesszük. Mi fejlődünk általa, mások számára pedig létrehozzuk azokat a lehetőségeket, melyek nélkül ők nem tudják megvalósítani saját karmikus feladataikat. Megvalósított sorsfeladataink eredményei egymásra épülnek akár a piramis kövei. Ennek a folyamatnak a megértése, majd a tudatos alkalmazása a Metamorfózis. Ha valaki eljut oda, hogy a saját egója elé tudja helyezni a karmikus életfeladatait, és a karmikus kapcsolatait, ekkor, és csak is ekkor éli a saját sorsát. Minden más csak önámítás, kósza illúzió!

Mutass kevesebbet