Mezítlábas szabadság

Talán úgy tűnhet fel, hogy kicsinyes alkuja a gondolkodásnak, megengedhetetlen és kóros beszűkülése a szemléletnek, a vidéki Magyarországról külön, elszigetelten, önmagában ejteni szót. Különösen azok előtt tűnhet fel így, akik már a magyarságról sem merészelnek úgy gondolkodni., hogy közben ne kiáltoznák folyvást és torkuk szakadtából Európa nevét. Akik lassan már a kisdolgukat is csak úgy tudják elvégezni, ha előbb megnyugtatták magukat: bírják e művelethez a szellem első kontinensének jóváhagyását. Én azonban úgy látom, ez a témaválasztás nem jelent alacsony alkut, és nem hozza magával a szemlélet szűkösségét. Még azt sem hiszem, hogy az a futó rátekintés a vidéki Magyarországra, amit kimért időm engedélyez, Európának háttal állva fog megesni. Azt tartom ugyanis, hogy Európát, nemzeti kultúránk örökös fölöttes énjént nem érdeklik a buzgó tanítványok, a fürge utánzók, a hűséges követők. Csak a megformált, erős, új minőségek érdeklik. Azt tartom, hogy ha nem merünk saját múltunkban és jelenünkben, saját történelmünkben, politikánkban és kultúránkban, a saját jövőutópiánkban elmélyedni, ha nem vesszük a bátorságot arra, hogy a nemzet belső kötéseinek helyreállításán munkálkodjunk, hát maholnap lezuhanunk Európáról, mint egy darab rosszul odakent, mállott vakolat. Ezek az életfontosságú belső kötések pedig vagy át tudják járni az egész ország testét, vagy egyszerűen nincsenek és nem léteznek.

Mutass kevesebbet