Mezőváros és reformáció

Párosulhat-e gazdasági és kulturális emelkedéssel egy olyan politikai katasztrófasorozat, mint amilyen a Magyar Királyságot a török hódítással 1526 után érte? A művelődés-, kivált az irodalomtörténet-írás már régen rámutatott arra, hogy a XVI. század dereka táján a magyar (és azon belül különösen a magyar nyelvű) kultúra hatalmasat fejlődött. Előbb a hitújítás egymásra torlódó hullámain "a reformáció jegyében", utóbb már a megújult katolicizmus hozzájárulásával. A XVI. század Európa-szerte az agrártermékek (főleg a hús) árának emelkedését hozta az iparcikkek rovására. Ez az ún. "árforradalom" minden struktruális változtatás nélkül fölértékelte a magyar gazdaság teljesítményét, hiszen hazánk Európa legnagyobb húsexportőrei közé tartozott. Az ország felosztottsága legföljebb nehezíteni tudta, hogy a magyarországi városok, mezővárosok és falvak népe sohasem látott mértékben kivegye részét a növekvő forgalomból, s abból tisztes haszonra tegyen szert. Sem a Habsburg, sem a török, sem pedig az erdélyi félnek nem állott érdekében a forgalom megakadályozása, hiszen változatlanul egymásra voltak utalva, s a kereskedelem megvámolásából mindhárom államnak tetemes haszna származott. E kötet a korai magyar polgárosodás eddig kevés figyelemre méltatott szektorát, a mezővárosokat emeli a vizsgálatok fókuszába, amelyek - mint kiderül - meghatározó szerepet játszottak a hitújítás befogadásában és a megélénkült kül- és belkereskedelem lebonyolításában. Mindegyik tanulmánya egy-egy olyan módos parasztpolgár életrajzából indul ki, aki kiemelkedő érdemeket szerzett a lutheri és kálvini reformáció, valamint az antitrinitarizmus elterjesztésében. Mindeközben az olvasó elé tárulnak számos egykor szépreményű, de azóta jelentőségét vesztett, sőt elfeledett település gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyai is.

Mutass kevesebbet