Mi se...

Az a cím, hogy Mi se..., nem istentiszteletet jelent, hanem egy köszönés volt, amit én találtam ki, és amiért majdnem kivégeztek a nyilasok. Majd elmondom a történetét. Katona vagyok, ezért amit leírok, sehol sem lesz szebb, mint ahogy a valóságban történt. Azt mondom el, ami nézetem szerint az igazság. Mindig gyűlöltem a mellébeszélést, a ködösítést és az irányelveket, véleményemet pedig soha nem rejtettem véka alá, ezért nagyon sok kellemetlenségem volt életemben, és nem egy esetben csaknem az életembe került. Három részből áll ez a könyv: első a Don kanyarról, az ott folyó harcokról, és a 2. magyar hadsereg visszavonulásáról szól. Visszaemlékezésemben csaknem teljesen az emlékezetemre vagyok utalva, mert az urivi orosz áttörés olyan hirtelen történt, hogy a magyar csapatok mozgása nem visszavonulás volt, hanem menekülés, ezért a hadműveleti naplók vagy ottmaradtak a harcálláspontokon, vagy megsemmisültek. Néhány névre nem emlékszem már, annál inkább, mert szinte mindenkit a keresztnevén szólítottunk. Más dolgokra azonban nagyon jól emlékszem, és úgyis ezekről akarok beszélni elsősorban.

Mutass kevesebbet