Michelangelo freskói

Michelangelo Utolsó ítélet freskója a Sixtus-kápolna nyugati falán az európai művészet történetének mérföldköve. Évszázadokon át festők századi másolták, tekintették példaképüknek, tömegek zarándokoltak a kápolnába, hogy láthassák. Ahhoz, hogy megértsük ezt a monumentális alkotást, szinte be kell lépnünk a festménybe, türelmesen és hosszan kell tanulmányoznunk a művész által teremtett alakokat, bele kell képzelnünk magunkat helyzetükbe, testtartásukból, mozdulataikból, gesztusaikból és arckifejezésükből kell kiolvasnunk vagy kiéreznünk gondolataikat, érzelmeiket. Kötetünkben a japán fotóművész által készített több mint 150 színes, nagyméretű felvétel éppen ehhez nyújt segítséget. A könyv tanulmányai elsősorban a freskók ikonográfiai elemzésével foglalkoznak, illetve felvetik az ellenreformációhoz fűződő viszony, a tridenti zsinat (1545-1563) határozatával és a képi hagyományokkal kapcsolatos kérdéseket. Valamennyi kutató kiemeli Michelangelo újításait és drámai mélységét, azt, ahogyan a végítélet napján a különféle jellemeket s tetteiket ábrázolta. E drámaiságban főként a XV. és XVI. század fordulóján érzékelhető vallási megrázkódtatások tükröződnek, Savonarola színre lépése Firenzében, Luther reformációjának szárnybontása, valamint az V. Károly császár és a pápa közötti politikai összetűzés, amely 1527-ben Rómának a császári csapatok által történet feldúlásában és kifosztásában tetőződött. Bizonyos, hogy az utókor a Sixtus-kápolna freskóinak restaurálását a XX. századi kultúra egyik legjelentősebb eseményként fogja értékelni. A megtisztításnak köszönhetően először az 1508-1511 között festett mennyezetfreskók ragyogtak fel eredeti színeik pompájában, majd 1997-ben a nyugati fal közel harminc évvel későbbi ábrázolása, az Utolsó ítélet. A könyv magyar változata - hasonlóan a restaurált mennyezetfreskókat bemutató 1992-ben kiadott kötetünkhöz - csaknem egyidőben lát napvilágot az angol, német és az olasz kiadással.

Mutass kevesebbet