Midas király

Egy majd százéves regény számíthat-e a mai gyorsolvasó érdeklődésére? Ha igen, vajon mi kötheti le ebben az egyszer ráérősen hömpölygő, máskor pattogóan friss, gúnyosan önmardosó eseménysorozatban, amely hol a millenniumi évtized keserédes világát idézi fel, hol egy síron túl is élő szerelem történetén mereng, hol pedig egy századvégi magyar művész drámáját festi, aki előtt szerelmét s ezzel együtt életkedvét veszíti el, később híre, szerencséje s milliói ellenére az önbecsülését éppúgy, mint önmagában való hitét? Mert ez a regény három rétegből fonódott: két házasság történetéből, az első rövid volt, szép, felejthetetlen, a másik a szánalomra, a közönyre, nagylelkűségre épült, s öngyilkossággal végződött; a másik réteg a fejlődő, sihederkorát élő főváros ábrázolása; a harmadik a kiegyezés és a millenium közt élő művész pályaképe a divat, a szerencse, a közönség és a koráramok százféle szeszélye tükrében.

Mutass kevesebbet