Míg el nem felejtem

Abby-t ​nagyon megviseli, hogy élete szerelme elhagyja egy másik nô miatt. Napjai nehezen telnek, szenved az egyedülléttôl. Aztán egy nap szerencsétlen baleset éri, amitôl károsodik a hosszú távú emlékezete. Ironikus módon mindenre emlékszik, ami a baleset elôtt történt, de az orvosok sze rint új emlékeket már aligha fog tudni elraktározni. Abby nem fogadja el a diagnózist, felveszi a harcot az emlékezete leépülése ellen. Családja és barátai kiállnak mellette, amiben tudják, segítik. Abby az ô támogatásukkal készít egy listát azokról a dolgokról, melyeket mindig is szeretett volna megtenni. Elkezd élni és élményeket gyûjteni, sôt, egy új sze relem esélye is megjelenik a színen… A sok-sok meglepô fordulat után az olvasó végül már nem tudja, mire is számítson… „A férfi nagyon jól nézett ki sötétbarna hajával és a még sötétebb színû szemeivel. A lány biztos volt benne, emlékezne rá, ha valaha is… Aztán a szíve hirtelen kihagyott egy ütemet és jeges félelem kúszott fel a gerince mentén. – Elnézést, mit is mondtál, honnan ismerjük egymást? – kérdezte, amikor nagy nehezen úrrá lett a hangján. – Hát New Yorkból természetesen – válaszolta, mintha ez ostoba kérdés lett volna. – Karácsony este! A Central Parkban találkoztunk, ahol a mókusok ellopták a szendvicsedet… Erre a szóra valami elkezdett bizseregni Abby elméjének hátsó zugában, valami, amit a lány nem igazán tudott megragadni. Amikor látta, hogy Abby még mindig nem ismeri fel, a férfi folytatta. – A délutánt azzal töltöttük, hogy megmutattam neked a várost. Kipróbáltuk a suttogó mutatványt a Központi pályaudvaron, aztán felmentünk a Rockefeller Center tetejére. Ne mondd, hogy nem emlékszel! Abby szíve zakatolt, dühödten törte a fejét, elkeseredetten próbált rájönni, mi ez az egész. Emlékezett rá, hogy New Yorkban volt, persze – emlékezett rá, hogy Zach és Claire lakásában lakott a kis Caitlynnel. És emlékezett arra is, hogy a család nagyon szép karácsonyt töltött együtt és éjféli misére mentek a St. Patrick Székesegyházba, de ennyi volt minden. – Abby? Jól vagy? A fenébe, úgy elsápadtál, fehér vagy, mint a fal! Ezek voltak az utolsó szavak, amiket Abby hallott, majd a fejében hirtelen csillagok szikráztak fel, és elfeketedett elôtte a világ."

Mutass kevesebbet