„Mindeniknek cifrán csillog ruházatja”

Külsőnk – jelek halmaza. Minden, amit magunkon viselünk, jelzi hovatartozásunkat, egyedivé, különlegessé vagy éppen másokhoz hasonlóvá tesz bennünket, hangsúlyozza, vagy éppen elfedi személyiségünket. Hétköznapi megfogalmazásban – a ruha maga az ember. Küllemünk alakítása mindig tudatos tevékenység, rajta keresztül kommunikálunk, információkat adunk másoknak nemünkről, életkorunkról, foglalkozásunkról, adott közösséghez tartozásunkról, társadalmi státusunkról, anyagi képességeinkről, habitusunkról, szándékainkról. Az öltözet egyszerre külső meghatározottság és önmeghatározási kísérlet, az egyén számára önkifejezés, illetve másokkal vagy valamely szereppel való azonosulás eszköze. Külső elvárások és benső szándékok dinamikus összjátéka, pillanatonkénti egyensúlyhelyzetekkel. Ugyanilyen a katonaruha státusa is. Más és más volt különböző kultúrákban, változott koronként, kordivatonként, hadseregenként, idomult sok-sok praktikus kihíváshoz, szerepe azonban mindig ugyanaz maradt: kifejezni a szakmaiságot, a katonai mivoltot, jelezni az adott közösséghez, a hadsereghez, azon belül valamely konkrét fegyvernemhez, csapatnemhez alakulathoz tartozást, jelezni a közösségi hierarchiában elért rangot, a betöltött pozíció, a kirótt szerepeket, az előmenetelt és az egyéni kvalitást.

Mutass kevesebbet