Mindenségbe zárva (dedikált)

Mindenségbe zárva Rostás-Farkas György legújabb verseskötetének címe. A cím jelzi a mondandó lényegét, de kiváncsivá tesz, mit is rejt, s mit mutat meg ebből valójában az olvasónak. A Sorsversek cím talán közérthetőbb lenne, de jobban "lerántaná a leplet" a könyv tartalmáról. Mert sorsversek ezek, a fájdalom, a kitaszítottság, a megaláztatások elutasítása a személyiség és a cigányság nevében is. A költő "sorstalanságról" ír, de ilyen nincs, csak sors van, jó vagy rossz. A versek zöme szíven üti az olvasót, de nem elkeseríti, inkább együttérzést, közös szívdobbanást vált ki. Például a Magány című vers szomorú, de egyszersmind reményt is sugalló: nem leltem békességre pedig egy karnyújtásnyira volt tőlem az ég s arcomat súrolta a Nap s a csillagok csak nekem ragyogtak s a Hold lámpát gyújtott, hogy ha itthon vagyok, HAZATALÁLJAK. Találjon haza hát minden magányos, helyét, otthonát, hazáját kereső, - nemcsak aki költő -, nyújtsuk kezünket egymásnak, hogy szűnjék belső, külső magányunk! A versek sugárzásának segítségével is.

Mutass kevesebbet