Mindentől ugyanannyira

E ​kötettel a fiatal kritikusok nemzedékének egyik – folyóiratokban közölt bírálataival figyelmet és vitát kiváltó – jellegzetes alakja jelentkezik. Generációja irodalmi szempontjait, a bírálatok alapjául szolgáló esztétikai „horizontját” az ún. posztmodern ideológia szerzőitől, nemzetközi tendenciáiból merítve alakították ki. A filozófiának, a szöveg létezésmódjairól szóló, nemegyszer ironikus, játékosan forgatott teóriáknak kitüntetett szerepe van náluk, s ezt komoly nemzetközi tájékozódással, ismételt forráshivatkozással támasztják alá, a tudományosság és a szubjektivitás sajátos ötvözetét hozva létre. Farkas Zsolt is a szellemi alapokat vonultatja fel elsőként, mintegy „gyorstalpaló tanfolyamot” szervezve a posztmodern gondolkodás három fontos alakjának eszmevilágába. Jean-François Lyotard egyik 1979-es kötetét, Rorty metafizikájának három alapfogalmát, a kontingenciát, az iróniát és a szolidaritást, valamint Lacan francia pszichoanalitikus szubjektumfelfogását freudista nézeteket jelentősen újraértékelő nézeteit tárgyalja a szerző egy-egy komoly, jegyzetanyag-referenciákkal gazdagított tanulmányában. A következő íráshármas a mai magyar irodalomról, nevezetesen a modern próza (és költészet) jellegadó szerzőiről, Kukorelly Endre stílusáról, Garaczi László ismeretelméleti nihilizmusáról és Tandori Dezső neoavantgárd írásmódjának problémáiról értekezik, az utóbbi esetben igen kritikus hangvétellel. A kötetet egy hosszú – talán fiktív – New Yorkból írott levél zárja le: nem a tárgyi tapasztalatok, hanem az amerikai mentalitás és életforma elutasító, ironikus bírálata alkotja ennek a szaggatott gondolatmenetnek a velejét. – A mai magyar szellemi élet friss fejleményeit követni kívánó, irodalmi, filozófiai érdeklődésű olvasók kezébe való.

Mutass kevesebbet