Mint oldott kéve

"Sajnálatra méltóak a letűnő és eljövendő kor közé ékelt nemzedékek: rendszerint elpusztulnak a félúton lázas kimerültségben. Örökségüktől megfosztott nemzedékek, akik nem tartoznak sem ahhoz, sem ehhez a világhoz, akik a múlt bűneinek minden terhét viselik, és ki vannak rekesztve a jövendő minden javából. Az új világ elfelejti őket... Boldogok, akik úgy hunyták le a szemüket, hogy legalább messziről láthatták az ígéret földjének fáit: a legtöbben őrjítő lázálomban halnak meg, szemükkel a rájuk nehezedő ég felé törnek, és csak a szúrós, égető homokban feküsznek..." A levert 1848/49-es szabadságharc reményvesztett nemzedéke a közöny és kétségbeesés tengerében fuldoklott, róluk írta Sárközi György az 1930-as években ezt a regényt. A regény főalakjai az elbukott szabadságharc nagy áldozatvállalói, sorsuk többnyire a bujdosás vagy az emigráns lét, életútjuk pusztító szenvedélyekkel terhes. A páratlanul izgalmas regény főszereplőjének, Mednyánszky Cézárnak sorsában nekik állít emlékművet Sárközi. Ki volt Mednyánszky Cézár, ez a romantikus hajlamú, egzaltált férfiú, hitében megingott pap, akinek sorsát és személyiségét alkalmasnak találta Sárközi György arra, hogy történelmünk egyik legnagyobb - tragikus bukásában is fölemelő - vállalkozását az ő életének felmutatásán keresztül ábrázolja? 1858-ban kis könyvecske jelent meg Londonban angol nyelven. Jóval későbbi magyar kiadásának ez lett a címe: Báró Mednyánszky Cézár, az 1848/49-es évi honvédhadsereg főpapjának emlékezései és vallomásai az emigrációból. Ez az emlékirat volt Sárközi regényének forrása.

Mutass kevesebbet