Mítosz a hébereknél és történelmi fejlődése

Ez a könyv a világhírű orientalista 1876-ban, Lipcsében németül megjelent művének (Der Mythos bei den Hebráern) megkésett magyar fordítása. Ma, amikor újra népszerű a mítosz-kutatás, különösen izgalmas egy olyan szerző írását olvasni, aki nagy fölkészültséggel, tapasztalattal és tárgyi tudással rendelkezett, de akinek tudomány-filozófiai alapállása sokban különbözött a maiétól. Könyve tudománytörténeti és tudománypolitikai szempontból is érdekes, hiszen Goldziher a kelet-közép-európai zsidóság azon áramlatához tartozott, amelyik hazájában sajátmaga szellemi emancipálására törekedett. Ez az írása hatásában is ezt a folyamatot erősítette, s cáfolata Renan tézisénak, miszerint a sémita népeknek nincsenek mítoszaik. Goldziher Vámbéry Ármin tanítványa volt, s jelentőségét - legalábbis a külföldi orientalisztikai közvéleményben - Stein Auréléhoz lehet hasonlítani. Goldziher ​Ignác a világ egyik legjelentősebb iszlám-tudósa, a keleti kultúra legkiválóbb ismerője volt. A fordítás alapjául szolgáló művét Lipcsében, 1876-ban adták ki; a szerző huszonhat éves volt ekkor. Fiatal kora ellenére – mint azt a Kedves Olvasó a műből is láthatja – korának szinte minden tudományos eredményével tisztában volt, minden szerzőt ismert, aki e tárgyban bármit is alkotott. A fordító dilemmája abban állt, hogy tudománytörténeti dokumentumot fordítson-e, avagy a jelenkor érdeklődő olvasója számára, tegye „fogyaszthatóvá” a könyvet. Ez utóbbi mellett döntött. Így – az áttekinthetőség, az érthetőség és a szerkezet egyensúlya céljából – ki kellett hagynia azokat a – valószínűleg a szerző fiatalságából eredő vitaszerű részeket, melyek a korának tudósaival való terjengős polémiákat tartalmazzák. Ezek elhagyása a mű egészét, mondanivalóját és tudományos értékét nem érinti. Néhol e polémiák egyes darabjai azért benne maradtak a fordításban, hogy ízelítőt adjanak Goldziher hihetetlen tudományos tájékozottságáról. A lábjegyzetekben található címek és helyek sajnos az eredeti műben sem mindig pontosak, remélhetőleg azonban mégis segítségükre lesznek azoknak, akik használni kívánják őket. E könyv nem kívánja a héber mitológia teljes rendszerét vizsgálat tárgyává tenni, a mítoszanyag egy jól körülhatárolható részét dolgozza csak fel. A mítoszkutatás legújabb eredményeit is fel kívánja ugyanis használni, s ez nem volna lehetséges egyfajta önkorlátozás nélkül. Fő feladatunk az, hogy megmutassuk: a sémita, és különösen a héber mítoszok sem vonhatók ki a mítoszkutatás szabályai alól; valamint, hogy a héber mítoszok ugyanúgy megvizsgálhatók pszichológiai és nyelvtudományi módszerekkel, mint más népekéi; sajátosságai, pedig a sémita néplélek jellegzetességéből erednek.

Mutass kevesebbet