Mítosz és utópia

A közelmúlt évek mélyreható történelmi változásai fokozott erővel hívták fel az irodalomtudósok figyelmét annak szükségességére, hogy ideológiai elfogultságoktól és korlátozottságoktól mentes objektivitással, kritikailag világítsák át a 20. századi irodalmi és művészeti kultúrában jelentkező "szociális gondolat" eszmetörténeti genezisét, megjelenési formáit és funkcionális szerepét, esztétikai értékképző lehetőségeit. A mai magyar irodalomtudomány széles köreit képviselő szerzők jelen kötetünk tanulmányaiban egyéni életműveket és szellemi mozgalmakat egyaránt megvallatva elemzik a mítosz- és utópiaképzés igen sok változatot felmutató modern kori természetét. Az európai és hazai nagy eszmeáramlatok (a polgári radikalizmus, az újabb kori liberalizmus, a keresztény világnézet, a posztmodern világlátás stb.) részjelenségeként és időnként kontrahenseként tölti be hivatását ez a létszemléleti változat, amelynek hegemóniára törekvése oly súlyos megrázkódtatásokhoz vezetett a legújabb kori történelemben. A radikális történelmi fordulatok tulajdonsága, hogy a szubjektíve érthető hevültség hajlamos ilyenkor mindent tagadni, sőt kitagadni a múltból, amit hagyományként nem óhajt átvenni, s abban a naiv hitben, hogy vele kezdődik egy új világtörténelem - miként a proletkultuszok egykor -, zárójelbe tenné, még nevétől, értékeitől is megfosztaná a múltat. Kötetünk szerzőinek törekvései azonban arra irányultak, hogy oldjunk mindenféle kizárólagosságot, bármilyen színárnyalatban bukkan is fel az.

Mutass kevesebbet