Mobilis in mobile

Trianon retorikájától a sütés-főzés antropológiájáig ívelnek az itt kötetbe gyűjtött írások témái, s szó esik bennük a vasgárdista ideológia szellemi örökségéről, a modern művész diktátor-szerepéről, az újkori ember feltalálásáról, a szentháromságtan játékos szépirodalmi kiaknázhatóságáról, ír-magyar párhuzamokról, posztmodern és koramodern paradox összjátékairól, a tudomány jótéteményeiről és rémtetteiről, 1956-ról és a kádárizmusról. Azaz gyakorlatilag mindenről, amit napjaink szellemi hullámzása a rendszeresen dolgozó, hónapról-hónapra kritikát, esszét vagy esszé-kritikát író kritikus útjába sodor, mégpedig szerzők és könyveik - vagy igen gyakran a szerzőkről szóló könyvek - formájában. Névsoruk maga a változatosság, sőt még valami teljességféle is: ezekben az írásokban Kassák Lajostól Spiró Györgyig, Kosztolányi Dezsőtől Esterházy Péterig, Jorge Semprúntól Günther Grassig, Mircea Eliadétól Milán Kunderáig, George Orwelltől Umberto Ecóig szinte mindenkivel találkozhat az olvasó, aki - ahogy mondani szokás - számít. Az írások eredetileg a Mozgó Világ-ban jelentek meg, 2001 és 2007 között. Szerzőjük szándéka szerint a kötet címe - Mobilis in mobile („Mozgó a mozgóban") a Nautilus Nemo kapitányának jelmondata - kétszeresen is jelképes. A kötetbe gyűjtött írások létrejöttének alkalmára utal, miközben szerzőjük kritikusi eszményéről - mozgékonyságról és állhatatosságról - is elmondja a legfontosabbat. Takács Ferenc 1948-ban született Budapesten. Balassa Péter-díjas irodalomtörténész, műfordító, kritikus, író; az ELTE oktatója, az Angol-Amerikai Intézet docense. Korábbi könyvei: Fielding világa (1973), T. S. Eliot a költői nyelvhasználatról (1978), T. S. Eliot and the Language of Poetry (1989).

Mutass kevesebbet