Möbius-szalag

"Vándor, ​állj meg e két világ határán, s nevezd bár őket testnek és szellemnek, anyagnak és fénynek, teremtettnek és Létezőnek, meglásd, az űr, mely őket elválasztja, lassan téged is beborít. Pallón jársz, de ami alatta van, fölötted gomolyog, s nem tudod, a síkos szalagon Észak, Kelet, Dél és Nyugat között talpad mikor tapad a Fönt alsó és a Lent felső színéhez. Ne szorítsad Istent Mindenhatóságának kalodájába, és ne alázd meg földi szerelmedet azzal, hogy istenivé magasztosítod. És te is, te isteni vándor, angyalok hírvivője, szárnyadon a hit hímporával, a szégyen mocskos sárrögeivel szennyezetten, fogadd el, hogy létezésed tere egyetlen, a térben soha szét nem nyíló sejtelem csupán – és szolgáljon vigasztalásodra, mint ahogyan mibennünk is egyedül ez ébresztheti a bizodalmat, mely Istentől megadatott nyelvünkön Kegyelemnek neveztetik: hogy mindaz, amit igaznak vélünk, s amiért, mint későn felismert hazugságért, most már mindörökké szégyenkezünk, létezésünk terében, e tér nélküli sugárzás labirintusában felismerhetetlen."

Mutass kevesebbet