Mogyoró királykisasszony

Elragadtatott ​érdeklődéssel hallgatják az angol gyerekek a nemzedékről nemzedékre szálló régi népmeséket. Azok között, akiknek költői képzeletét és írói lángelméjét már gyermekkorukban a mesevilág hihetetlen történetei s vidám kalandjai alakították, ott volt a kis William Shakespeare is, a stratfordi tímár és kesztyűkészítő fia. Néhány évszázaddal később az ifjú Charles Dickens, az árvaház neveltje tanulta meg a régi népmesékből az életigenlést és vidámságot, amely felnőtt korában regényeit olyan híressé tette. És – akárcsak a népmesékben – még egy harmadik kisfiúról is szólnunk kell. A gyermek Edgar Allan Poe főleg a kísérteties rémtörténeteket szerette, hogy később, ismert íróként még sokkal izgalmasabb és rejtelmesebb történeteket találjon ki. S mint az angol nyelvű irodalom e három nagy alakja fiatal korában, az angol gyermekek százezrei ma is izgatottan és elbűvölve figyelnek, ha a népmeséket hallják. A régi, vidám Britanniában szívesen nevettek az emberek, az angol népmesék ezért többnyire tréfásak, vidámak vagy csodálatosak és titokzatosak. De mindig a bátorságot, az élet bölcs ismeretét hirdetik, azt, hogy hogyan kell megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazat a hazugságtól, az igazságosságot az igazságtalanságtól.

Mutass kevesebbet