Molnár-C. Pál

Angol, német és francia nyelvű összefoglalóval. Molnár-C. ​Pál életműve mennyiségét, stílusfordulatait, festői vállalkozókedvét és technikai leleményét tekintve egyaránt lenyűgöző. 1909-ből már fennmaradtak rajzai, s 1981-ben még frissen, tele életkedvvel dolgozott, miközben a két időponttal körülhatárolható évtizedekben újabb és újabb szellemi kalandokra vállalkozva meg-megújította művészetét. Kezdetben a nagybányai látásmód inspirálta természeti motívumokat megörökítő képeit, majd a 20-as években a római ösztöndíjasok tagjaként Olaszországban klasszizáló jellegű, sima felületű vásznakat festett, melyeken a kissé megnyújtott, stilizált alakok időtlen mozdulatlanságba merevedtek. Sok egyházi tárgyú műve mellett arcképeket, itáliai tájképeket, majd egyre gyakrabban szürrealisztikus asszociációkat keltő, álomszerű kompozíciókat alkotott. Nagy mestere volt a színeknek, melyek skálája a halvány, párás szürkétől az éteri kéken és a világító rózsaszínen át a zöldek legváltozatosabb árnyalatáig terjedt, időnként a tárgyiatlan festői foltok szivárványszínű káprázatát is felvillantva. Gazdag grafikusi munkássága egyenértékű festészetével. Pogány Ö. Gábor tanulmánya első ízben vállalkozik ennek a sok árnyalatból összetevődő életműnek a bemutatására. Írását 97 kép illusztrálja, melyeknek több mint a fele színes.

Mutass kevesebbet