Monomah sapkája

„…Amikor ​beléptem a laboratóriumba, a felső világítás égett, csak a nagyfeszültségű áramkör sérült meg. A helyiségben olyan bűz terjengett, mint a kórházakban szokott lenni, erős hányingert kaptam. Az első, amit észrevettem: egy meztelen ember fekszik egy felborult tartályban, a feje és a karjai kilógnak, a fején egy fémből készült berendezés. A tartályból valami folyik, leginkább sűrű vérre emlékeztetett. A második egy diák, új fiú, látásból ismerem, mellette fekszik, arccal fölfelé, kezeit szétdobva. Odarohantam a tartályban fekvőhöz, kihúztam. Még meleg volt, és az egész teste síkos, alig lehetett megfogni. Megrángattam: úgy tűnt, már nem él…” – így kezdődik a regény egyik szereplőjének bírósági vallomása, majd az azután kezdődő rendőrségi nyomozás értetlenül áll a tudományos kutatóintézetben történő rejtélyes események előtt. A szovjet sci-fi író a fantasztikus irodalom egyik alaptémáját, az ember mesterséges reprodukálását dolgozza föl, mely örökké izgatta az alkotók fantáziáját. Az ezzel kapcsolatos természettudományos, erkölcsi, filozófiai veszélyek végiggondolása izgalmas szellemi kalandot ígér az olvasónak.

Mutass kevesebbet