Montalbano felügyelő

"Ha Montalbano megmakacsolta magát, az ördög se bírt vele." Egy fura hangsúllyal kiejtett szó, egy önkéntelen gesztus, egy félrement részlet - a mindennapi élet apró képtelenségeit a felügyelő kivételes finomsággal érzékeli, és innen indítja nyomozásait. Nem is annyira a bűnt kutatja, hanem inkább egyszerre vétkes és védtelen emberségünket. Kávé nélküli, esős hajnalokon, sötét hangulatban, vagy éjfélkor, a fáradtság súlya alatt görnyedve, úton hazafelé, tengerre néző marinellai terasza magányában, de akár még a San Calogero vendéglő asztalánál, egy fenségesen gőzölgőfogás mellett is. Ezek azúj nyomozások is a megszokott rend apró repedéseiből bújnak elő: munkája során Montalbano felügyelő a legkülönfélébb és legkülönösebb bűnesetekbe és bűnözőkbe botlik. Öreg színészekkel találkozik hálószobájuk magányában, köztiszteletben álló iskolaigazgatókkal és nagylelkű prostituáltakkal akad dolga, pedáns gyűjtögetőkre talál a drogkereskedelem kellős közepén, durva és erőszakos parasztemberekre bukkan egy elhagyott bunker környékén, szökésben lévő svindlerekkel bújócskázik, és nyugdíjas, múltjukon rágódó bírókkal fut összea tengerparton. Esetei Vigátán kívül Róma, Genova és New York bűnügyeibe vezetik be, sőt egy alkalommal még saját szerzőjét, Camillerit is fel kell hívnia telefonon. És ha mindez nem lenne elég, a végén még egy ínycsiklandó receptet is megtanulhatunk Montalbano házvezetőnőjétől, Adelinától. Nem is kell ennél szebb karácsonyi ajándék.

Mutass kevesebbet