Móricz Zsigmond

Móricz Zsigmond születésének 60. évfordulóját követően jelent meg e könyv első kiadása, 1939 kora őszén. Az író még élt, alkotott, terveket szőtt ekkor. Három év múlva ragadta el a halál. Azóta pedig már születésének a 125. évfordulóját is elhagytuk. Féja Géza ifjúkorától kötődött Móricz Zsigmondhoz. Szülővárosa sokban hasonlított kz Isten háta mögött kisvárosához, és a tiszántúli paraszti sors is nagyrészt megegyezett a Viharsarok népének életével. Az író műveire így aztán számos alkalommal reagált cikkek, kritikák, tanulmányok formájában. Lényegében tovább akarta „építeni irodalmi méltatását és nemzeti-emberi apológiáját." Móricz Zsigmond alkotóerejét, egyéniségét egy a leányfalusi kúria kertjében álló terebélyes diófához hasonlította: „némelyik ága merészen az ég felé szökik, a másik alázatosan a föld felé hajol, szinte sátort alkot fölötte. A magasság és a mélység természetes, bölcs egyessége ez a fa." Féja Géza munkájával, amely a Móricz-életmű zömét magába foglalja, a sokszor méltatlanul támadott és mellőzött író értékeit, magyarságát és emberségét akarta fölmutatni. A könyvet követő Függelékben azoknak az írásoknak egy része olvasható, amelyek az író életének utolsó három évében megjelent Móricz műveket méltatják, illetve az író alakjára emlékeznek. Bizonyítják, hogy Féja Gézának élete végéig szívügye maradt a Móricz Zsigmondot sújtó szokásos hazai „feledés" elleni küzdelem. (Féja Endre)

Mutass kevesebbet