Regények V.

"A trilógia Móricz irodalmi alkotó korszakának szinte felét foglalja el: harmincból tizenöt esztendőt. Móricz felnőtt élete legnagyobb válsága: a proletárdiktatúra bukása után pattan ki az első kötet a tollából, hogy a folytatás hat évet, majd a következő újabb hat esztendőt várasson magára. S az alkotó, alakító munka még akkor sem ért véget: végleges formáját csak 1935-ben nyerte el a regény, amikor megjelent a háromkötetes és az egykötetes kiadás is. E tizenöt esztendő gyűjtő és alakító munkával teli idején keresztül azonban egyetlen gondolat, érzelem húzódik amely az első kötet születésétől az utolsó tollvonásig foglalkoztatta Móriczot, amelynek legjobb műveit szentelte s amely a Tündérkert, majd az Erdély-trilógia ihletője, lelkesítője volt. Ez az érzelem a mély, őszinte, gyötrődő hazafiság amely minden gondolatát a haza felemelése, a nemzet boldogulása a társadalom szabad fejlődése felé irányította. Ez az érzés, ez a gondolat vezette tekintetét a XVII. századba , hogy Báthory és Bethlen Gábor vérrel, gyötrelemmel, de reménnyel és lehetőségekkel teli világában keressen hőst és példát saját kora számára, találja meg azokat a körülményeket a kis Erdélyben,amelyek széles megvalósítása már korán megnyitották volna az ország polgárosodásának a nép nemzetté válásának útját." Nagy Péter

Mutass kevesebbet