Móricz Zsigmond útja a forradalmakig

A fiatal irodalomtörténész minden eddiginél teljesebb összefoglalást ad Móricz Zsigmond indulásáról és első nagy sikereiről. A világháború végéig kvöeti az író pályáját, s munkájában igen ügyesen találja meg azt a formát, melyben Móricz életének eseményeit és irodalmi tevékenységét hol párhuzamosan, hol egymásba oldottan tudja tárgyalni. Megvizsgálja azokat a szálakat, melyek pályakezdésekor a szatmári tájhoz és népéhez, később pedig a századforduló körüli európai szellemi irányzatokhoz fűzik. Új szempontok szerint dolgozza fel az író háború alatti és a forradalmak idején kifejtett munkásságát. Czine egyetlen problémát sem kerül meg, s műve a társadalmi összefüggések széleskörű bemutatásával több, mint irodalmi monográfia. Különösen érdekes fejezetei: amagyar dzsentri és a hazai protestantizmus kritikai ábrázolása, a népszínmű társadalmi hátterének, funkciójának, lezüllésének ismertetése, a népiesség és népiség kérdéseinek elemzése. Megmutatja, miként lesz Móricz írásaiban naturalizmusból és népiességből valami új és több; hogyan lesz nála az anekdotaszerű kisebb elbeszélésből értékesebb azáltal, hogy lélekrajz is van benne; miként látja meg Móricz a "szennyben élő" emberben is a többre hivatottat - s miért nő ezzela naturalisták fölé; mily művészi az az írói módszere, hogy gondolataiban nem haladja meg alakjai tudatvilágát, és így tovább... Mindez Czine könyvében nem száraz tudományosság, hanem érdekes, élvezetes olvasmány, mely nemcsak elemez és ismereteket nyújt, hanem Móricz olvasásához is kedvet csinál.

Mutass kevesebbet